Afonso Cruz: Festő ​a mosogató alatt

A harmadik magyarul megjelent kötetéhez érve már pontosan tudhatja az ember, hogy mit várhat egy Afonso Cruz regénytől: egy könnyed és szórakoztató módon előadott, fantáziadús, allegóriákban és áthallásokban gazdag, ám realitásoktól mentes, csapongó mesét a 20. századi európai történelemből, ami az élet fontos témáiról akar elmondani fontos dolgokat. Ez most sincs másként.

A festő a mosogató alatt egy zsidó származású cseh (élet)művész, Jozef Sors története, aki a 20. század első felének jobbára csak papírmasé módon felépített díszletei között szembesül olyan problémákkal, mint megannyi másik ember, de a reakciói megint csak olyan meghökkentőek és realitásoktól mentesek, mint bármely más Cruz-figurának.

Az alig másfél óra alatt elolvasható kisregény központi magva azonban nem egy közép-európai zsidó sorsa, hanem inkább egy művészé, akinek el kellene döntenie, hogy honnan indul az élet, és honnan a művészet, valamint azt, hogy hol van a határ a kettő között, és egy hozzá hasonló alkotónak hogyan is kellene élnie az életét.

Ahogy megszokhattuk, most is egy-két oldalas fejezeteket kapunk, amiben furcsán elrajzolt, és csak néhány, jelentősen karikírozott vagy túlhangsúlyozott jellemzővel rendelkező, néha groteszk, de többnyire vicces alakok (a nagydarab, metaforákat sehogy sem értő apa, a szigorú, ám hajába mindig virágokat tűző ezredes és így tovább) sürögnek-forognak hősünk körül, hogy hátteret szolgáltassanak belső gyötrődéséhez, lelki utazásához.

Bár összességében egy hajszállal gyengébbnek érzem ezt az újonnan megjelent kötetet, mint az előzőeket, de azt hiszem, hogy ez azért is van így, mert tisztán látszik, hogy a luzitán mindig ugyanazokat a paneleket használja. Ugyanazokat az erényeit (áradó fantázia, könnyedség, humor, meglepő képzettársítások) csillogtatja most is, ám ugyanazok az általam hiányosságnak vélt jellemzői (mindössze pár ismételgetett tulajdonságokkal rendelkező szereplők, a realitások figyelmen kívül hagyása) is megvannak, mint minden korábbi művében. De szerencsére, ahogy megszokhattuk, a történetei ettől még nagyon is működnek.

Így azt tudom mondani, hogy a fenti (enyhe) fanyalgásom ellenére igenis tetszett az 1971-es születésű zenész-író alkotása, és kimondottan jól szórakoztam rajta. Úgyhogy akinek egy pörgős, humoros, ám itt-ott még el is gondolkodtató kisregényhez lenne kedve, az nyugodtan belevághat A festő a mosogató alattba, mert nem hiszem, hogy különösebben csalódni fog.