Főkép

Bevallom, a Kate Linville-sorozat előző kötetét nem olvastam, rögtön a másodikkal kezdtem a sort, a Fogócskával. Így összehasonlítási alapon nem lesz, önmagában fogom a történetet értékelni. Elöljáróban csak annyit mondhatok, Charlotte Link is felkerült az „ezentúl figyelem, mikor jelenik meg kötete”-listámra.

 

Egy észak-angliai unalmas kisvárosban járunk, ahol brutális bűncselekmények csak elvétve fordulnak elő. Aztán valami megváltozik, és úgy tűnik, az események gócpontja lesz ez a hely. Fényes nappal eltűnik az áruház parkolójából egy tizennégy éves lány, éppen aznap, amikor a közel egy éve elrabolt, szintén ilyen korú Saskia Morris holttestére is rábukkannak a lápvidéken. Ráadásul évekkel ezelőtt egy másik kamaszlány ügyében is nyomoztak, sikertelenül. A rendőrség egy kegyetlen sorozatgyilkos profilját rajzolja meg az információkból, és kezdetét veszi a hajsza.

 

Kate Linville, a londoni Scotland Yard nyomozó őrmestere véletlenül csöppen bele az ügybe, de ha már éppen magánügyben ott tartózkodik, besegít a helyi rendőrségnek és a vezetőjüknek, Caleb Hale-nek. A két főszereplőről azt kell tudni, hogy talán már túlságosan is emberiek lettek: a férfi épp leszokófélben van az ivásról, nem túl sok sikerrel, ráadásul túlságosan szűk látókörűnek tűnik a nyomozás során. Elképzel egy lehetséges forgatókönyvet, és ahhoz igyekszik bizonyítékokat találni, szinte hozzá igazítja az események láncolatát, és ha egy szem nem passzol a láncba, őrjöngeni kezd. Míg a női főszereplő csúnyácska, negyvenéves, komoly lelki sérüléseket cipel. Nincs önbizalma, képtelen a kapcsolódásra, nem hisz abban, hogy szerethető lenne, hiszen nem szereti önmagát sem. Ennek ellenére kitűnő a munkájában, ezen a területen a bizonytalansága nem érződik. Ha szagot fog, addig megy, amíg nem jár a végére a dolgoknak. Bátran beleáll a helyzetekbe, veszélyeztetve ezzel az életét is.

 

Nemcsak a két nyomozó életéről tudhatunk meg ennyire aprólékosan mindent, hanem a mellékszereplőkről is: Charlotte Link néhány félmondattal képes egy olyan skiccet felrajzolni mindenki nyomorúságáról, lelki nyűgeiről, melyek aztán magyarázatot adnak a viselkedésükre. Már-már azt mondanám, ez nem is krimi, hanem pszichológiai esettanulmány egy kisvárosról, olyan szinten láthatunk bele a lakók mindennapjaiba. És természetesen, ahogyan az lenni szokott, a kifelé mutatott előnyös kép mögött mindig van valami rejtegetni való.

 

A karakterek a végletekig kidolgozottak, életszerűek, esendők. A történetvezetés csavarokban gazdag, a szerző végig az orrunknál fogva vezet minket, bemutatva a lehetséges elkövetőket, akiknél mindig van olyan célzás, kapcsolódási pont, ami miatt gyanakodhatunk rájuk. Nehéz lenne bárkit is kizárni a körből, miközben a megoldás mindvégig előttünk van; a kötet vége előtt pár oldallal jövünk csak rá a tettes kilétére, addig a rengeteg félrevezető nyom sikeresen működik – épp ezért igazán élvezetes, izgalmas lett a sztori. Ajánlom azoknak a krimikedvelőknek, akik szeretik az agyalós történeteket.