Zenék a nagyvilágból – Belonoga: Through the eyes of the earth – világzenéről szubjektíven 169/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 03. 22.
Picit szégyellem magam, mert elsőre nem jutott az eszembe, hogy ezt a bolgár formációt évekkel korábban már láttam élőben, amikor a Fonóban léptek fel a Meszecsinka társaságában. Az akkori beszámolóm szerint nem tudtam mit kezdeni a zenéjükkel, csupán annak megállapítására futotta, hogy:
„…a zene a maga kategóriájában szerintem nagyon jó, csak valamiért ezen az estén nem hatott rám úgy a produkció. Alapban bolgár vagy inkább tágabb földrajzi környezetből származó népzenét vegyítenek alternatív megoldásokkal, és gyakran használtak elektronikus effekteket, kisegítő hangmintákat. Ez a kísérletezős, néha elrévülős, helyenként pörgősebb muzsika valamiért nem ér célba nálam.”
Ehhez képest az idén megjelent lemez első meghallgatása után sokkal közelebb került hozzám, érzem benne a hagyományok szeretetét/ismeretét, kiegészítve az újító elképzelésekkel, egyszóval azt a pluszt, aminek hatására eldöntöm, mi kerül a rovatba.
Ez már a formáció második albuma, és Gergana Dimirtova énekesnő nyilatkozata szerint a legnagyobb különbség az előzőhöz képest az, hogy akkor a dalszerzés után mentek a stúdióba és rögzítették az albumot. Most viszont évekig turnéztak a dalokkal, melyeket így az élő fellépések során csiszoltak tökéletesre. A komponálásban ismét Aleks Noushev volt a társa, de az alkotó folyamatokban időnként Kostadin Genchev is segédkezett.
A lemezt a magyar NarRator Records adta ki, és ezen bizony alaposan elcsodálkoztam, mert ilyesmivel még nem találkoztam, mióta fut a világzenei rovat. Természetesen örülök neki, és remélem lesz még hasonló koprodukció.
Gergana Dimirtova biztos kézzel válogatott a bolgár népzenéből, így a lemezre kerülő kilenc szám változatos, időnként már-már zavarbaejtően formabontó. Gondolok például a „Blaming Heart” kísérletezős hangulatára, ahol a hangszerek visszhangként keringenek az ének körül, foszlányok, rövid improvizácók és dallamtörmelékek formájában. Kellemes meglepetést okozott az Indiát idéző „Halei Lei” – ilyesmit tényleg nem vártam a Belonogától – kicsit elszállós zenéje. Ez azonban inkább egy izgalmas kitérő csupán, túlnyomó részben a bolgár dallamok a meghatározóak, és arra is van példa, hogy egyszerre több eredetit is felhasználnak, mint ahogyan az történik a „Shopp Ladies (Residents of the Shopp District)” című számban. A kísérletező hajlam szép példája a „Devilish Girl”, amelynek szaggatott kezdése átvált rockos tempóba, miközben az ének megmarad minimalistának, hogy aztán egy ismerős számként érjen véget.
Ha van egy kis szerencsém, akkor a következő két évben legalább egyszer megnézhetem őket élőben, mert a Through the eyes of the earth című album van annyira jó, hogy kötelezőnek érezzem a részvételt.
Meghallgatásra ajánlott számok: Stoyna’s Path, Halei Lei, Shopp Ladies (Residents of the Shopp District)
2018-ban megjelent album (NarRator Records)
Az előadó facebook oldala: https://www.facebook.com/Belonoga.G/
A zenekar tagjai:
Gergana Dimirtova – ének, elektromos hangszerek
Aleks Noushev – elektronikus hangszerek, gitár, basszusgitár
Kostadin Genchev – kaval, duduk, ocarina, dvoianka
Violetta Petkova – gadulka
Peter Todorov – ének, ütőhangszerek
Közreműködők:
Alexandre Cellier – hang drum
Rossen Zahariev-Roko – trombita
Ivan Tsonkov – tupan
A lemezen elhangzó számok listája: Prince’s Strand
- Stoyna’s Path
- Flight
- Blaming Heart
- Gadoula Doula
- Niko Mori
- Halei Lei
- Shopp Ladies (Residents of the Shopp District)
- Devilish Girl
- Ribarishko