Főkép

Először alig akartam elhinni, pedig igaz. Ismét létezik magyar nyelven egy olyan krimisorozat, amely a leglegendásabb krimiket szeretné megismertetni az új és újabb olvasókkal. Aki még emlegeti néha a híres Albatrosz Könyvek vagy a fogalommá vált Fekete Könyvek nevét, már biztosan észrevette a könyvesboltokban a 21. Század Kiadó Klasszikus krimi felirattal ellátott köteteit. A neves angol detektívregény-szerző, P. D. James művei után nemrég napvilágot látott minden bűnregények egyik legklasszikusabbja, James M. Cain A postás mindig kétszer csenget című, többször is megfilmesített története. Aztán jött Raymond Chandler legendás, első Philip Marlowe-regénye, az Örök álom. És végül: Dashiell Hammett műfajteremtő könyve, A máltai sólyom. Nekem is nagy kedvencem: egy klasszikus regény, amely nem öregszik.

 

Címszereplője a máltai sólyom, egy titokzatos fekete madárszobor, amelyért a regény szinte valamennyi szereplője az életét adná. Pontosabban: bárki más életét örömmel feláldozná, csakhogy ő maga megszerezhesse a hihetetlen kincset. A fekete borítás ugyanis csak álca, a kis szobor, amely a rodoszi lovagrend híres ajándéka V. Károly császárnak, színaranyból készült, drágakövekkel telerakott, finoman megmunkált történelmi ereklye, minden történész és műkincsrabló titkos vágyálma. A szobor utáni hajsza pedig a modern (pontosabban az 1929-es évi) San Franciscóba vezet, ahol többek közt egy elképzelhetetlenül kövér és félelmetes üzletember, egy sima modorú levantei szélhámos, egy szófukar, kezdő gengszter és egy kislányos modorú, szépséges hölgy erednek a kincs nyomába. Utóbbi kétségbeesésében bevonja a nyomozásba Sam Spade-et, az érdes modorú és elképesztően jóképű magándetektívet: s máris a kellős közepén vagyunk egy a szokottnál is keményebb és ötletesebb, a műfajt valójában megteremtő hard boiled kriminek, a javából.

 

Az 1894-es születésű Dashiell Hammett az amerikai kemény krimiirodalom egyik alapító atyja életének hatvanhat éve alatt mindössze öt regényt írt. A Véres aratás volt az első 1927-ben, majd ezt követte 1929 és 1934 között Az átok, A máltai sólyom, Az üvegkulcs és A cingár feltaláló. Nem sokkal később az író elhallgatott, s magányban, betegségben és elfeledettségben élte le hátralévő életét: 1961-ben halt meg. E néhány könyvvel (s természetesen novelláival) mégis örökre beírta magát nem csak a detektívregény, de egyáltalán, az irodalom történetébe is. Neki köszönhető, hogy a kemény krimi irodalommá vált, a magándetektív, amilyen Sam Spade is, megvetett kopóból félelem és (olykor) gáncs nélküli hőssé, a krimik nőalakjai pedig, amilyen A máltai sólyomban Miss Wonderly, különlegessé és egyedivé változtak.

 

Hammett minden regényét megfilmesítették, mégis, elmondható, hogy a leghíresebb Hammett-mozinak ma is az 1941-es A máltai sólyom számít. Ez volt a fiatal John Huston pompás, első rendezői bemutatkozása, amelyet azonnal három Oscar-díjra is jelöltek. Világszerte majdnem kétmillió dolláros bevételt hozott (1941-ben!), s a lehető legváratlanabbul csinált mozisztárt az addig leginkább gengszterfilmek mellékszerepeiben meghúzódó Humphrey Bogartból. Mindennek pedig nemcsak a remek rendezés vagy Bogart vitathatatlan, később Oscart érdemlő tehetsége volt az oka; sőt, még csak nem is pusztán az, hogy a filmben olyan remek színészek játszották a mellékszerepeket, mint Mary Astor, Sydney Greenstreet és az eredetileg magyar Peter Lorre. Talán leginkább az a szokatlan és merész (sőt, őrült) döntés számított, hogy A máltai sólyom forgatókönyve alapvetően megegyezett a regény szövegével. A filmcsinálás berkeiben ritka módon Huston tulajdonképpen úgy készített Hammett könyvéből scriptet, hogy kihúzta a narrátorszöveg-részeket és rendezői utasítást csinált belőlük…

 

Korábban a műből már született két nagyon felejthető filmváltozat: egy 1931-es variáns, a végzet asszonyának szerepében az azóta igencsak elfelejtett Bebe Danielsszel, s egy a felismerhetetlenségig átírt megfilmesítés 1936-ból, amelyben hiába bontogatta szárnyait a csodálatos Bette Davis, még a történet sem volt igazán érthető. Mindezek után nagyon bátor dolog volt egy elsőfilmes rendezőnek újra hozzányúlni az anyaghoz, ráadásul mindenfajta polírozgatás és átírás nélkül. Ám John Huston ezt tette, s ezzel nemcsak egy sikerfilmet rendezett, de egy máig élő, klasszikus mozilegendát is.

 

Ha valaki ismeri a filmet, olvasás közben szinte megelevenedhetnek előtte a regény jelenetei. De a dolog fordítva is igaz: Hammett regénye olyan tökéletesen megírt történet, szellemes és változatos párbeszédekkel, takarékosan megformált jelenetekkel, izgalmas akciórészletekkel, amely önmagában is modernné és filmszerűvé teszi.

 

És hogy miért különösen izgalmas ez A máltai sólyom új, címlapján épp Humphrey Bogartot ábrázoló kiadásával kapcsolatban?

 

Mert ebben a könyvben négy művészeti ág ad magának találkozót, ami unikum a magyar könyvkiadásban: a krimiírás, a műfordítás, a film és a szinkron. Ha kézbe vesszük, megismerhetünk egy klasszikus, amerikai detektívregényt, Lénárt Edna igényes, s több mint huszonöt éve kiadatlan magyar fordításában. És ha véletlenül kedvencünk az eredetiben szóról szóra a könyv alapján forgatott Huston-film, netán a klasszikus magyar szinkronnal, Mécs Károly hangfőszereplésével, akkor kezünkben tartjuk a film magyar szövegkönyvét is. Székely Éva szinkronszöveg-író gondosságának köszönhetően ugyanis a film sorait olvashatjuk a könyvben és a regény mondatait hallhatjuk a filmet nézve...

 

Ez persze csak még egy ok arra, hogy elolvassuk a könyvet, amely természetesen önmagában, a Huston-film ismerete nélkül is igazi felfedezés lehet bármely krimirajongónak. De ha már láttuk A máltai sólyomot, olvasás közben előfordulhat, hogy képtelenek leszünk Sam Spade-et magas, tagbaszakadt, szőke férfinak elképzelni: Huston ugyanis ezt az egyetlen jelentős változtatást hajtotta végre az eredeti történeten. Humphrey Bogartnak adta a szerepet: az intellektuális, alacsony, vékony, barna színésznek. S ezzel új életre kelt egy legenda, amelyet ma is érdemes megismerni.