Főkép

Yuval Noah Harari izraeli kutató, a társadalomtudományok celebe, akinek a könyvei több, mint 40 nyelven, sokmilliós példányszámban keltek el, kétszer nyerte el a humán tudományok területén mutatott kreativitásáért a Polonsky-díjat, az internetre feltöltött előadásait pedig százezrek kísérik figyelemmel (a 2017. februári TED-előadását például már csaknem két és félmillióan tekintették meg). Kutatásai és eddig megjelent könyvei olyan kérdések köré szerveződnek, mint hogy mi a kapcsolat a történelem és a biológia között, boldogabbakká váltak-e az emberek az idő folyamán, illetve hogy a 21. században végbemenő robbanásszerű technológiai fejlődés milyen morális kérdéseket vet fel.

 

Harari első könyvében feltérképezte a Homo sapiens múltját, a másodikban felvázolt egy lehetséges irányt az emberiség jövőjére nézve, a 21 lecke a 21. századra című legújabb könyvében pedig a jelent vizsgálja meg. Azt állítja, hogy az emberiség a 21. század során olyan kihívások elé néz, melyekre nem volt még példa a történelem során, és ha nem figyelünk oda eléggé, az az emberi faj teljes átalakulásához, vagy akár kihalásához is vezethet, és nem feltétlenül egy ökológiai katasztrófa miatt. Ezt a könyvet ennek az állításnak az alátámasztására írta.

 

Olyan aktuális kérdésekről ír, melyekről mi is beszélünk a mindennapok folyamán, melyek mélyen áthatják a politikát, és amik milliárdok életére vannak és lesznek hatással. Ír olyan megfogható dolgokról, mint a bevándorlás, a vallás közösségformáló szerepe, Isten vagy a terrorizmus, de olyan elvont fogalmaknak is egész fejezeteket szentel, mint a szabadság, a tudatlanság vagy az értelem. Sok olyan téma előkerül, amiket az előző két kötet valamelyikében is boncolgatott már: például a tudat és az intelligencia kapcsoltsága vagy az egységes én létezése, amit most már a buddhista alaptételek mellett a legújabb pszichológiai kutatások is tagadnak. Eddig megjelent műveihez hasonlóan itt sem az ismeretek és a tudás átadásán van a hangsúly, hanem a gondolatok elindításán és a kritikus gondolkodásra serkentésen.

 

A könyv öt részre oszlik: az első kettőben korunk legnagyobb politikai és technológiai kihívásait elemzi a szerző, köztük a mesterséges intelligenciák munkaerőpiacra gyakorolt (várható) hatását, a szabad akarat illúzióját, a liberális demokrácia világszerte tapasztalható válságát, a nacionalizmus és a globalizmus szembenállását, a bevándorlást és a vallás közösségformáló erejét. Ebben az első két fejezetben igen ijesztő képet fest a nem túl távoli jövőről, ugyanakkor rá is ébreszt arra, hogy átlagemberként mennyire nem vagyunk – és nem is lehetünk – képben a legújabb technológiai fejlesztésekkel, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, és hogy mennyire sebesen rohanunk egy olyan jövő felé, amiről fogalmunk sincs, hogy mit hoz nekünk.

 

A könyv második fele jórészt olyan megfoghatatlan dolgokról szól, mint az alázat, Isten, tudatlanság, igazság vagy értelem, de Harari egész fejezeteket szentel a terrorizmusnak, a háborúnak és – számomra némileg meglepő módon – a sci-fi-nek is. Utóbbit egyébként sajnos bár inkább kihagyta vagy átnevezte volna, vagy legalább utánanézhetett volna egy kicsit a kortárs science fiction alkotásoknak... hiszen a 21 lecke mindegyikéhez lehetne ajánlani olyan, 2000 után született művet, ami szinte egy az egyben az adott témát dolgozza fel. Ettől az egy botlástól eltekintve szerencsére továbbra is a tőle megszokott minőséget hozza a könyv.

 

Sokat gondolkoztam, hogy a konkrét témákon és a bennem felmerült kérdéseken kívül mit tudok még érdemben írni a könyvről, hiszen számomra pont abban rejlik a legnagyobb értéke, hogy még az eddigieknél is jobban vitára ösztönöz. Harari is elismeri, hogy sok kijelentése túlságosan egyszerűsít, én például személy szerint nem értek egyet az Izraelre vonatkozó megállapításai egy részével és hiányolom, hogy a megállapításait és elképzeléseit kiterjessze a globális dél országaira is... De azért utánanéztem a blokchain alapú technológiáknak meg a legújabb (bio)technológiai fejlesztéseknek, hogy kicsit jobban képben legyek. És hát pont ő hívja fel a figyelmünket arra az előszóban, hogy az elsődleges cél az, hogy elkezdjünk vele vitatkozni, hogy továbbgondoljuk az ő gondolatait és ötleteit.

 

Összességében ajánlanám mindenkinek, aki szeretné egy kicsit jobban érteni, hogy mi történik a világban; aki kiábrándultnak érzi magát, de nem egészen érti, hogy miért, vagy aki csak szimplán szeret vitatkozni.