Yuval Noah Harari: Sapiens – Az emberiség rövid története

Első pillantásra kicsit szkeptikusan álltam a könyvhöz, nem tudtam, milyen elvárásokat támasszak egy olyan ismeretterjesztővel szemben, amit egy alapvetően szórakoztató irodalommal foglalkozó kiadó hozott ki, ráadásul hangsúlyosan provokatívként reklámozza. Féltem tőle, hogy a „provokatív” szót ebben az esetben egész egyszerűen a hatásvadászatra értik, az üres közhelyeket puffogtató ismeretterjesztőkkel pedig nem vagyok különösebben jó viszonyban – szerencsére hamar kiderült, hogy nem erről van szó.

Yuval Noah Harari nagy fába vágta a fejszéjét: mindössze 370 oldalon igyekszik bemutatni az emberiség teljes történetét, attól kezdve, hogy miként lettünk tudatosak, egészen addig, hogy miért hajszoljuk ma a boldogságot. Kijelentései gyakran hatásvadászok, nem ritkán nagyon leegyszerűsítettek, de mégis sokszor sikerül új megvilágításba helyeznie a dolgokat, az általa bemutatott elméletek kifejezetten nyitott gondolkodást igényelnek. Hiszen akár egyetért az olvasó Hararival, akár nem, arra mindenképpen alkalmas ez a könyv, hogy gondolatban vitatkozzunk egy jót az íróval.

Nehéz eldönteni, hogy a Sapiens valójában egy nehezen vagy egy viszonylag könnyen olvasható ismeretterjesztő. Nem dobálózik szakszavakkal, és az általa fontosnak tartott állításokat teljesen életszagú, könnyen érthető példákkal támasztja alá. Cserébe viszont a figyelmes olvasónak érdemes néha szünetet tartania az olvasásban, és egy kicsit végiggondolni az olvasottakat, esetleg utánuk nézni, ugyanis a kijelentések sokszor szinte végtelenül egyszerűsítve vannak, és inkább gondolatindítónak tekinthetők, mint végleges igazságnak. Emellett aki hozzászokott az „amerikai típusú” ismeretterjesztők sokszor ismétlődő tanulságaihoz (amikre azért van szükség, hogy az olvasóközönség is biztosan megjegyezzen egy-egy állítást vagy tényt), annak nehézséget jelenthet, hogy itt nincs a szájába rágva 20-30 oldalanként a „lényeg”, hanem magának kell kihámoznia a szövegből, esetleg néha visszalapozni, amikor egy korábbi fejezet kerül hivatkozásra. A köszönetnyilvánításban is megemlített Jared Diamond hatása erősen érződik a könyv stílusán és felépítésén, úgyhogy aki szívesen olvassa Diamond könyveit, annak érdemes ezzel is megpróbálkoznia.

A könyvben rengeteg téma merül fel, melyek mindegyikéről külön könyvet lehetne írni, nem is egyet. Harari három „forradalom” köré csoportosítja az emberiség történelmét: a kognitív, a mezőgazdasági és a tudományos forradalom köré, melyek egymásra épülve segítettek létrehozni azt a világot, amelyben ma is élünk. Gondolatmenetét végigkövetve nagy vonalakban bontakozik ki fajunk történelme, miközben a nagyközönség körében még elterjedt, de tudományosan egyre inkább cáfolt mítoszokat dönt meg. Szó esik arról, hogy az ember miért lehetett nagyobb valószínűséggel dögevő, mint ragadozó, hogyan segíthette a pletykálkodás a nyelv kialakulását, miért volt a mezőgazdasági forradalom a történelem legnagyobb csalása, hogyan irtottuk ki fajok ezreit már több tízezer évvel ezelőtt is, és arról is, hogy miért hamis az az elképzelés, hogy a Homo sapiens egyre intelligensebbé vált az idők folyamán.

Persze sok helyen lehet vitatkozni a leírt nézetekkel, és senki nem várja el, hogy minden olvasó maradéktalanul egyetértsen az író érvelésének összes pontjával. A lényeg sokkal inkább az, hogy elinduljon egy olyan folyamat, melynek során az ember végiggondolja a könyvben felvetett kérdéseket, és kilép egy kicsit a komfortzónájából. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné tágítani a látókörét, de leginkább azoknak, akik szeretnének mélyebben belemerülni a történelembe, csak nem tudják még, hogy hol kezdjék.