Főkép

Ismét egy fontos pillanathoz érkeztünk Agatha Christie életművében, hiszen az első Miss Marple regényt tartjuk a kezünkben. Az emlékezetes hölgy alakja, akárcsak belga párja esetében, nem teljesen előzmények nélkül való a krimi-irodalomban, a prototípus ugyanis Anna Katharine Green nevéhez kötődik. Eredetiség ide vagy oda, vitathatatlan tény, hogy Miss Marple sokkal ismerősebb számunkra, mint Amelia Butterworth valaha is lesz. S mielőtt holmi plágiumra gondolnánk, sietve megjegyzem: Christie ealingi nagymamájának barátnőit is beledolgozta a műkedvelő detektívbe, ezért nyugodtan mondhatjuk, csak az alapötletet használta fel, hogy valami egyedit kreáljon belőle.
 
Christie történetei ugyebár sosem rablógyilkosságokról, indulatból elkövetett emberölésről, vagy más efféle „hétköznapi” vérontásról szólnak, hanem rafinált módon elkövetett bűntényekről, amiket alapos tervezés után hajtanak végre a környezetük szemében gyanú felett álló egyének. Nincs ez másként a Gyilkosság a paplak esetében sem, melyben az áldozat nem más, mint a közutálatnak örvendő kötekedő békebíró, Protheroe ezredes, akinek holttestére az egyébként jámbor lelkész, Leonard Clement dolgozószobájában találnak rá. A nyomozással megbízott, kellemetlen modorú Slack felügyelő nem boldogul az üggyel, nem így a paplak szomszédságában lakó kedves idős hölgy, akinek rögtön hét gyanúsítottja is akad.
 
Amikor a nyomozásban még járatlan Miss Marple számára nyilvánvalóvá válik, mennyire zavarosak a nyomok és tanúvallomások, a közkönyvtárból származó detektívregényeket tanulmányoz ihlet után kutatva, de segítségükkel leginkább csak arra jön rá, hogy mennyire nem alkalmazhatóak a leírt eljárások a valós életben (hja, akkor még nem voltak Ed McBain könyvek).
 
Szóval ez az eredetileg 1930-ban megjelent mű az első Miss Marple regény, ami a maga módján igazi csemege, elvégre tanúi lehetünk annak a folyamatnak, aminek eredményeként a szomszédok megfigyelésével és kertészkedéssel foglalatoskodó hölgy elmebéli képességeit végre sokkal bonyolultabb helyzetben is kipróbálhatja. Persze akik behatóan tanulmányozták és ismerik a Christie-éleművet, azok tudják, hogy Miss Marple legelső megjelenése három évvel korábbra tehető, amikor egy újság hasábjain megjelent „A Kedd Esti Klub” című novella.
 
A későbbi alkalmaknál már múltja és híre követi a kíváncsi vénkisasszonyt, de itt még csupán egy a helyi gyülekezet korosabb nőtagjai közül, akik tapasztalt pletykafészekként hordják a híreket a faluban. Apropó település: St. Mary Mead ismerős lehet, hiszen korábban, más ügyből kifolyólag már említésre került. Egy szó, mint száz, a magát szórakozottnak, olykor kifejezetten butának feltüntető, és így magáról a figyelmet elterelő kedves, idős „detektív” alakja nem csupán emlékezetes, de kitörölhetetlen nyomot is hagyott a műfaj történetében.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november