Ahmet Ümit: Dervis kapu

Hosszú évszázadokkal ezelőtt brutális gyilkosságot követtek el a középkori Törökországban. Egy ma is létező, titokzatos vallási közösség, a bölcs, de kiismerhetetlen szúfi szerzetesek azóta sem tudják, hogy miért ölték meg befolyásos vezetőjüket, a könyörtelen fekete dervist.

„Vér borította a követ, telihold ragyogott az égen…”

Sok száz évvel később, napjainkban különös kalandokba keveredik egy Londonban élő fiatal, török származású nő. Karen anyja angol hippi volt, az apja pedig a szúfi közösség egyik elbűvölő tekintetű tagja. A kislány imádta a férfit, aki azonban egy napon váratlanul elhagyta a családját – egy karizmatikus pakisztáni szent ember szakította ki az otthonából. Elárult, félig elárvult gyermeke képtelen felfogni, hogy az apja miért hagyta cserben.

Azóta Karen felnőtt, és munkába állt. Egy biztosító társaság szakértőjeként egészen különleges feladatot kap: Törökországba küldik, hogy a mevlevi – kerengő – dervisek városában vizsgáljon meg egy tűzesetet. Kételyei és zavara dacára is úgy dönt, hogy elfogadja a megbízatást. Arra gondol, hogy egy törökországi utazás esetleg segít majd megtalálni a válaszokat élete legfontosabb kérdéseire. Tényleg hazudott az apja, amikor azt mondta, hogy szereti?

A gépből kiszállva azonban nem egyszerűen Törökországba érkezik, hanem a csodák és a titkok birodalmába. Rémálmok és látomások zaklatják. Az éjszakai sötétben egy fekete ruhás, szakállas férfival találja szemtől szemben magát – a félelmetes ismeretlen egy különös, barnásvörös kővel díszített gyűrűt nyom a megdöbbent nő kezébe. Mindezek ellenére Karen megpróbál a misztikus jelenségek helyett inkább a munkájára összpontosítani. Ki akarja deríteni, hogy miért égett le a vadonatúj luxushotel. Közben megdöbbentő felfedezést tesz, megérti, hogy nem csupán a tűz rejtélyét kell megfejtenie, de rá vár a feladat, hogy Konya sötét sikátoraiban, az éjszakai temetőkben megtudja, miért kellett a 13. században meghalnia az egyik híres dervismesternek. Miközben pszichopata gyilkosok és gátlástalan bűnözők erednek a nyomába, megtudja saját múltja homályba merülő részeit is – a nyomozás végére pedig maga is megváltozik...

Ahmet Ümit, a kortárs török irodalom számos díjjal kitüntetett, hazájában töretlen népszerűségnek örvendő nagymestere lenyűgözően tárja elénk a misztikus dervisek és a mai emberek kapcsolatát, a szeretetre vágyó és az élet értelmét kereső kortársaink fantasztikus elemekben gazdag történetét. Népszerűségének egyik titka, hogy mesterien ötvözi egymással a politikai cselszövéseket, a titokzatos gyilkosságokat és a gyönyörű érzelmeket – nincs ez másként a Trivium Kiadónál megjelent könyvében sem.

A Dervis kapu egyszerre izgalmas thriller és megragadó történelmi regény. Megismerhetjük a szúfi misztikusok tanításait, bölcsességét, és átélhetjük, milyen volt Törökország hétszázötven évvel ezelőtt. Megtudhatjuk, hogy a korlátokat nem ismerő szeretet hogyan hozta létre a szúfi irodalom legcsodálatosabb költeményeit. Különösen jó, hogy a szerző nem próbálja meg a saját nézeteit ráerőltetni az olvasóra. Amikor bemutatja a szerzetesek világát, hagyja, hogy mi magunk dönthessük el, tetszik-e, ahogy a dervisek kezelik a kívülállókat és adott esetben a saját családjuk tagjait.

Rendkívül ötletes, hogy Karen szemszögéből látjuk az eseményeket. Ez a fiatal nő két világ gyermeke, képes nyugati szemmel nézni Törökországot, ugyanakkor nem idegen az apja szülőföldjén sem. Kételyekkel eltelve érkezik, és csak vonakodva fogadja el a felbukkanó titkokat. Igyekszik racionális magyarázatot adni a misztikus, hátborzongató jelenségekre.

Ha pedig valamit jobban meg kell magyarázni, mert különben a nyugati olvasó esetleg nem értené meg, akkor lépnek színre a turisták és az idegenvezetőjük. Ő – például a szúfi rendházat és a híres mecsetet bemutatva – világosan, bár talán kicsit szájbarágósan közvetíti azokat a történelmi és kulturális tudnivalókat, amelyek hasznosak ahhoz, hogy az izgalmas részletek a helyükre kerülhessenek.

A történet ugyanis két idősíkon mozog. Miközben eljutunk a mai Törökországba, megismerhetjük a tatárjárás utáni korszak Anatóliáját, az akkori emberek gondolkodásmódját, vágyait, félelmeit. Láthatjuk, egészen pontosan hogyan történtek meg azok a dolgok, amelyeket ma mélységes áhítattal szent dogmának tartanak a dervisek. Ügyes, ahogy a múlt eseményei egyre jobban beleolvadnak a jelenbe, és mind határozottabban vezetik a főhőst.

Karen több jól megformált női szereplővel is találkozik egy olyan világban, ahol még mindig nagyon erősek a hagyományok, és általában mindenről a férfiak dönthetnek. Például Zeynep, a fiatal helyi nyomozónő könnyedén megállhatná a helyét bármelyik nyugat-európai vagy amerikai krimiben, míg a halálesetek idős szemtanúja sokkal jobban illik a szultánok korába, mint a mai világba. A legérdekesebb mellékszereplő a biztosítási ügynök, Menan neje. Ő pont olyan, mint Colombo nyomozó felesége; egyszer sem találkozunk vele, de állandóan emlegetik és a története segít jobban megérteni, elfogadni a többieket.

Az sem fog csalódni, aki szereti a finom kávét és a török konyhát. Bár receptek nincsenek a regényben, a hősnő és a dervisek kedvenc ételeiről is sok érdekességet tudhatunk meg. A gondolatébresztő, szívhez szóló olvasmány rengeteg érdekességet tartogat mindazoknak, akiket érdekelnek a letűnt korok titkai, a szultánok birodalma, a szerelem és a költészet ereje. Elolvasása után már egészen más szemmel fogunk nézni a híres kerengő dervisekre is, hiszen pontosan értjük majd a táncuk, az öltözékük minden kis részletét is.

Ahmet Ümit, az egyik legnépszerűbb török szerző gyönyörű és izgalmas könyvet írt a szeretet erejéről, a kiontott vér szaváról és az igazságot szolgáltató, kegyetlennek tűnő Sorsról.