Főkép

A neves román szerző, Mircea Cărtărescu egy interjúban úgy fogalmazott, hogy saját magát nem feltétlenül írónak, hanem inkább „Cărtăresculógusnak” tartja, hisz minden, amit ír, valamilyen formában róla szól, és ez alól a kötöttség alól nincs felmentés. Nekem valahogy sokáig ugyanez volt az érzésem Nádas Péterrel kapcsolatban is, bármely könyvét olvastam. A most megjelent gigantikus méretű Világló részletek viszont olyan leplezetlenül állítja középpontba az író személyét, mint soha korábban.

 

A felnőtt Nádas mesél saját fiatalkoráról, első tizennégy évéről, és az 1942-1956 között vele, családjával, országával történt eseményekről bő 1200 oldalon. Minden emlékhez ragaszkodik, minden emléket görcsösen kíván megerősíteni, így például oldalak tucatjai telnek el azt a kérdést körüljárva, hogy melyik hónapból is származik a szerző első emléke egy, az utcájukba becsapódó bombáról; így mindenképpen szükséges és indokolt ez az óriási terjedelem. Már az egészen fiatal Nádas is hihetetlen akarattal, és olyan mélységben kívánta megérteni az őt körülvevő világot, amennyire csak lehetséges. Így állandóan figyelt, értelmezett, majd nyelvileg konstruálta újra a valóságot. Vagyis már ekkor is azt tette, mint az azóta eltelt jó hatvan évben.

 

Így mikroszkopikus pontossággal elevenedik fel előttünk a szerző családja, minden, amit tettek, minden, amit gondolhattak és érezhettek, és minden, ami befolyásolta a későbbi író szellemi érését, személyiségének alakulását. Például az édesapja alakja, aki megkínzott, hithű kommunistaként valamiféle álomvilágban élt feleségével, akivel végig vakon hittek a kommunizmusban, annak ellenére, hogy látták, mit művelnek elvtársaik az eszme nevében. Azé az apáé, aki már a négyéves Péternek is olyan dolgokról és úgy mesél, ami korántsem szokványos: „tanulmányoztuk az áramlást, mitől látszik a hidegben a leheletünk, mi a hőmérséklet, mit tesz a levegőben a hőmérsékleti különbség a páratartalommal, mi a vízgőz, miként készül, miért marad fenn a víz színén a ponton, és miért merül a mi testünk a víz alá. Kvázi, mi a fajsúly, mit tesz a fajsúlyok különbözősége a gravitációtól nyűgözött nagyvilágban. Mi a testtömeg, mi a tömegvonzás és a testi erő között az összefüggés, mi az úszó testek titka, a víz színén való fennmaradásnak mi a két fizikai feltétele, s így tovább”.

 

De Nádas itt nem áll meg, nem elég az, hogy milyenek voltak a szülei, milyen a közvetlen környezete, hisz ők sem véletlenül lettek olyanok, amilyenek. A „családregény” egyre bővül. Jönnek a nagyszülők, unokatestvérek, szegről végről való rokonok, barátok, ismerősök szép sorban. Meg persze azok az emberek is, akik kapcsolatba kerültek velük, így ez a memoár kitágul egy országos méretű tablóvá. Hisz ezt a szöveget Nádas-életrajzként és (többek között) országtörténetként is olvashatjuk.

 

A Világló részletek lapjain elkalandozunk a 18. században bevándorolt ősöktől kezdve az első és második világháborún, a kommunizmus szörnyűségein keresztül az ’56-os forradalomig; az aranyművességtől az újságírás fortélyain át a kínzások mesterfogásaiig; vagy a pszichológiai, vallási, illetve érzékelésközpontú valóságfelfogásig. Ezen a bő 1200 oldalon nem elevenedik fel egy A pontból B pontba tartó történet, hanem minden emlékszilánk egy másikat hív elő, ami azt eredményezi, hogy a könyv szinte bármelyik lapon felütve ugyanúgy folytatható és élvezhető. Emiatt bármikor tartható szünet, mert az kelleni fog, hogy ne fulladjunk bele ebbe a szövegtengerbe. És, ami külön megsüvegelendő, mindez minden oldalon ugyanúgy, ugyanolyan zökkenőmentesen és megingások nélkül működik.

 

Nádas érezhetően és jól körülírhatóan mindent tényekre épít, mindent alátámaszt, mindent megmagyaráz, nyelve és szemléletmódja ugyanazt a hideg, távolságtartó, ám megingások nélküli, jól megkonstruált szöveget eredményezik, amit már korábban megszokhattunk tőle. A Világló részletek egyszerre tekinthető egy gigantikus Nádas-életrajznak és olyan alkotásnak is, ami az egész múlt századot, annak nyűgével és bajával, tragédiáival és örömeivel, eszmerendszereivel és szemléletmódjával kívánja bemutatni, miközben olyan szerteágazó témákat érint, amiket még csak felsorolni is lehetetlenség. Nádas Péter Krasznahorkai László mellett egy olyan világszínvonalú és világirodalmi szinten is fajsúlyos alkotónk, akinek teljesítménye alapján kijárna a Nobel-díj is. A Világló részletekkel egy lépéssel talán közelebb juthat hozzá.