Denis Guedj: A papagájtétel
Írta: Baranyi Katalin | 2017. 02. 26.
A francia írónak, Denis Guedjnek egyetlen regénye jelent meg magyarul: az is csak hat évvel szerzője halála után. Ez a kötet azonban vitathatatlanul a leghíresebb, legjobb és legfontosabb könyv a pályáján: A papagájtétel.
Műfaja regény. Vastag, sőt, monumentális méretű: 590 oldal, papírkötésben. Ráadásul a matematikáról szól. E három információ alapján a legtöbben valószínűleg biztosak lennének benne, hogy nemcsak tartani, de megérteni is roppant nehéz. Pedig távolról se lenne igazuk: hiszen nem véletlen, hogy hihetetlenül népszerű könyv, amely hazája nyelvén, s angol fordításban is egyfajta irodalmi legendává vált. A papagájtétel ugyanis épp olyan könnyed, fura, vidám és harmonikus olvasnivaló, mint amennyire könnyed, fura, vidám és harmonikus látvány a szemnek a magyar borítója, amelyet Faniszló Ádám tervezett, s amely természetesen egy papagájt ábrázol.
Vele kezdődik ugyanis a francia író kuszán körmönfont kalandozása a matematika történetében: Nofuturrel, a méltatlankodó, hangoskodó, egyebekben azonban néma papagájjal, akit felbérelt ügynökök üldöznek, és egy kisfiú ment meg, aki majdnem teljesen süket. A kis Max hazaviszi új barátját, aki így egy igen különös háztartás új tagja lesz. Itt él az édesanyja, Perette, a törékeny, magányos, furcsa múltú házvezetőnő és Max két testvére, az ikrek is, akiket általában nem Jonathannak és Léának, hanem Jonathan-és-Léának hív mindenki, annyira összetartoznak. Aki pedig befogadta őket, és velük él egy provanszi-erkélyes, tetőteres, kandallós meseházban, csupa-csupa könyv között, egy könyvesboltos, akinek a Ravignan utca közepén, épp az emelkedőn található Ezeregy Lap nevű, csodálatos könyvüzlete. Az antikvárius neve Ruche úr, s rendkívülien türelmes és jóságos szereplő: egy rettenetes baleset után kerekesszékben kényszerül élni, lakása emeletére lifttel közlekedik, s hozzá van szokva, hogy a könyvtára segítségével minden nehézséget le tud győzni.
S hogy miképpen lesz e különös társaság történetéből matematikatörténeti kalandozás? Annyi bizonyos, hogy az író tökéletesen járatlan úton jár: ilyen rendhagyóan ugyanis kevesek igyekeztek volna eljutni a céljukhoz. A papagájtételben keveredik egy felnőtteknek írt meseregény, egy népszerűsítő matematikatörténet, a krimi és a fantasztikus szépirodalom. Mindvégig kutatunk és nyomozunk benne, már az első oldalaktól: ám ez a detektíveskedés nemcsak egy titok, hanem a matematika felfedezése is.
Ruche úr ugyanis leveleket kap, amelyeket különc matematikusbarátja, Elgar Grosrouvre írt. A könyvesboltos három dolgot tud meg: 1. Több száz kilónyi matematikai szakmunkát örököl a barátja után, a világ legteljesebb matematikai magángyűjteményét, tele ritka kincsekkel. 2. Barátja fogadni merné, hogy a könyvesboltos egyetlen könyvet sem fog elolvasni a könyvtárából, de sajnálja majd eladni a köteteket, legyenek bármilyen ritkák. 3. Grosrouvre talán meglátogatja majd, ha egyszer otthagyja az amazóniai őserdőket. Miután megérkeznek a könyvek, Ruche úr élete teljességgel megváltozik. Három dolgot határoz el: 1. Rá fog jönni, mit is akart a barátja ezekkel a könyvekkel. 2. Igenis el fogja őket olvasni, és utána igenis eladja őket. 3. Igenis fel fogja deríteni a titkot, amely a – talán időközben elhalálozott – Grosrouvre-t körüllengi. Miért ment el Amazóniába? Miképpen volt képes felhalmozni ott az Erdei Könyvtárat, ezt a titokzatos gyűjteményt, benne olyan ritkaságokkal, amelyeket szem nem látott évszázadok óta? Valóban meghalt? Tényleg tűzvészben halt meg? És – ami a legfontosabb – tényleg sikerült neki kidolgoznia egy tökéletes bizonyítást a Goldbach-sejtésre? S ha igen, valóban elrejtette valahol az információt? És hol?
Ruche úr és társai elindulnak tehát az alapoktól, s Grosrouvre cédulái és könyvei nyomán fölfedezik a matematikát. Thalészt, az árnyékembert, hogy mi a különbség az avokádó és az ügyvéd között, mi az az aritmetika és az egyenlet, mi köze volt a matekhoz Omár Khajjámnak, az ősnyomtatványoknak és a holdacskáknak. Utánajárnak, mire jó az arány, az irracionális és az axióma. Rajzolnak kúpot és síkot, töprengenek hasáboltárok és verses rejtvények felett, megtanulják, mi az a posztulátum, abszcissza és sejtés. Míg végül földereng a megoldás, ám ekkor közbelép néhány papagájrabló és gyerekrabló, valamint a véletlen: amely elkerülhetetlen a matematikában is.
Így nem csoda, hogy olvasás közben hallatlanul jól lehet szórakozni a könyvön: a nyomozáson, a kutatáson, s azon, ahogy a szerző félkezes könnyedséggel mutatja be, mitől szép a matematika. Guedj mindörökre törli az iskolai, esetleg negatív emlékeket, s izgalmas életrajzi részletekkel, különös ábrákkal, a szöveg közbe vetett minifeladatokkal és a matematikusoktól fennmaradt bölcsességekkel fűszerezve az utazást, végigvezeti a matematika tudományán a kezdőket és haladókat, a humán és reál érdeklődésűeket egyaránt.
A Typotex Világirodalom sorozatában megjelent regényt Király Katalin fordította, lenyűgözően jól: szakszerű és szépirodalmi, így egyaránt ajánlható matematikusoknak és nem matematikusoknak is. Nem fognak unatkozni.