Főkép

Amikor a februári verseket válogattam, odakint hétágra sütött a nap, és 9-10 fok is volt. Mindig elképesztett az, ahogyan a természet változik. Néhány napja még jég alá rekedt az egész ország, botladozva csúszkáltunk, házfalakba, kerítésekbe, egymásba kapaszkodva igyekeztünk munkába. Végighallgattuk napjában többször, hogy meddig tart még ez a tél! Megállás nélkül panaszkodtunk, miközben gyerekkoromban ennél hidegebbek is voltak.

 

Bár korai még búcsúzni az évszaktól, de az elkezdéséhez tökéletes az idő. Kezdődik a farsangi időszak, amikor is minden kisgyerekes ismerősöm jelmezeket készít vagy vásárol. Előkerülnek az álarcok, farkasok, királyfik, robotok és pókemberek lepik el az utcákat, kart karba öltve vonulnak Elzákkal, királylányokkal, szőlőfürtökkel. Színes és vibráló lesz minden szürke hétköznap, megtelik nevetéssel és úgy általában vidámsággal. Ez az élet normális rendje, a magam részéről csak élvezem ezt a kis tavaszt, a hangicsáló madarakkal együtt. Élvezem addig, amíg tart.

 

Ady Mariska (1888-1977) magyar költő, elbeszélő, Ady Endre unokatestvére. Kezdetben novellákat és tárcákat írt, gyakran megjelentek bennük az önálló, önmagát fenntartó, dolgozó nő. Férjét még az első világháborúban elvesztette, három gyerekét egyedül nevelte. Ekkor már verseket írt, ebben fejezte ki fájdalmát, és a háború következményeit, képei Ady Endrét követik. Írásai leginkább erdélyi lapokban, például a Magyar Népben, a Vasárnapi Ujságban és a Zord Időben jelentek meg.

Tagja volt a Kemény Zsigmond irodalmi társaságnak, de betegsége miatt nagyon korán szakított a költészettel.

 

A halál nem válogat, nem kímél sem szegényt, sem gazdagot. Nem alkudozhatsz vele, nem kérheted, mert a fülei zárva vannak, és mégis… Még ha egész életünkben úgy is éreztük, nem hiszünk, amikor eljön az óra, a teremtőnkhöz fordulunk, tőle próbálunk kicsikarni egy kis plusz időt. Halasztást, egy utolsó kívánságot, vagy csak éppen a megváltást. Az emberi természet része, hogy folyton egyezkedik mindennel és mindenkivel, képtelen ésszel felfogni, hogy léteznek olyan dolgok, amikre nincs ráhatással.

 

Ady Mariska: Hadd menjek a nyárral...

Ha menni kell, Uram, hadd menjek a nyárral,
fehér homlokomon fehér violákkal.
Arany sugarakkal selyem szemfedőmön,
kék búzavirágos, pillangós mezőkön.

Fecskecsicsergéssel...pacsirta dalával...
Fehérruhás lányok tündöklő hadával:
felhőtlen égbolt baldachinja alatt -
(mint egy királylány, ha esküvőre halad).

Mert - mint tudod, Uram - tél volt, mikor jöttem,
havas táj...kopasz fák busongtak köröttem.
S azóta is mindig jég-mezőkön jártam.
Utolsó utamra hadd menjek hát nyárban.