Nádas Péter: Az élet sója

A történelem alapvetően negatív események sorozata: háborúké, válságoké, viszályoké, amelyeket csak néha-néha szakít meg egy rövid ideig tartó béke. Így nem is túl meglepő, hogy a legtöbb történelmi tárgyú szépirodalmi alkotás tocsog a vérben, azonban Nádas Péter eddigi utolsó alkotása, Az élet sója (amit az idén tavaszra megjelenő Világló részletekre „edzve" olvastam el) nem ilyen. Ez a vékonyka kötet a történelem egy olyan szeletét mutatja be, ami meglepő módon maga a béke és harmónia. Pedig minden alakulhatott volna másként is.

Egy meg nem nevezett, „sójáról híres" német kisváros néhány száz éves történelme és a városka templomának története áll a könyv középpontjában, egy olyan eseményből kiindulva, ami nyugodtan torkollhatott volna tragédiába. Történt ugyanis, hogy a sólepárlásból és kereskedésből élő városi polgárok, valamint a coburgi lovagok összefogtak, hogy hamis vádakra (orgiák, pedofília, harácsolás) alapozva megszerezzék az egyház által birtokolt épületeket, ezzel pedig tovább bővíthessék saját üzletüket, és növeljék gazdagságukat. A terv be is vált, ám a harcok elmaradtak, az ellenségeskedés is megszűnt, sőt, egy igazán furcsa csavarral még a piac bővítésének fő akadályát képző templom is megmaradhatott, és tovább virágozhatott.

Ez a „sójáról híres" városka bár területileg nem jelentős, de valahogy ebbe a kicsiny pontba sűrűsödött össze több száz évnyi történelem, és annak minden pozitív vonatkozása: elsők között valósult meg náluk az, hogy saját maguknak választottak prédikátort, mégpedig olyat, akit a többség szeretett volna. Amennyire csak lehetett, segítették a szegényeket és betegeket. Hihetetlenül korán alapítottak olyan iskolát, ahová nemcsak a szegény fiúgyerekek, de lányok is járhattak, és tanulhattak. Sőt, hihetetlen módon nemcsak a középkori, de az újkori, vagy huszadik századi háborúk és pusztítás is elkerülte ezt a helyet, ami miatt ma is régi pompájában csodálhatjuk azt, Nádashoz hasonlóan (aki elég ügyes, az persze rájöhet, hogy melyik konkrét városról is van szó).

A vékonyka kötet (amely leginkább az esszé műfajához sorolható) abban is különleges, hogy tele van Forgách András illusztrációival, amelyek mind stílusukban, mind hangulatukban tökéletesen illeszkednek ehhez a szokás szerint visszafogott nyelvezettel, ám annál nagyobb mélységekkel rendelkező kisregényhez. Ahogy az „élet sója" egyszerre konkrét és elvont, úgy például a templom harangjainak leírása is egyszerre vonatkozik fizikai valójukra, és metafizikus jelentésükre egyaránt.

Nádas Péter eredetileg a Litera számára írott rövidke szövege igazi ujjgyakorlat, és bár semmi újat nem jelent a szerző eddigi műveinek tükrében, mégis olvasásra ajánlott. A szerző magabiztosan és megingás nélkül képes beszélni a korabeli társadalmi viszonyokról és az ezen a dél-németországi helyen élők motivációjáról, mutatja be a sókereskedelem menetét és részleteit, a városka környékét, vagy magát a templomot, annak számtalan harangjával és különlegességével együtt. Akik kedvelik a szerzőt, azok minden bizonnyal nekilátnak előbb-utóbb, de akik még semmit nem olvastak a Nobel-esélyes írótól, azoknak kiváló belépő lehet ez a néhány tucat oldalnyi szöveg Nádas világába.