HETI VERS - Dsida Jenő: Mit hoz a Mikulás?

Határozottan emlékszem, hogy csak most írtam meg ehhez a rovathoz a karácsonyt váró bevezetést – felhívva a figyelmet arra, hogy mi is lenne Jézus születésének a lényege –, és miközben ettől az emléktől eltántorítani nem lehet, mégis csak rájöttem, eltelt közben egy év. Ismét december van, a csúzszós utak, ónos esők – a nagyikám szerint ólmos – és őrült ajándékvásárlások ünnepe.

 

Ahogy én látom, háromféle ember van: akinek nincs ötlete, akinek nincs pénze, és akinek egyik sincs. Decemberben bármelyik felállás teljesen normális, és amikor az ember feladja a tanácstalanságot, aztán elkezdi lesöpörni a polcot, már sejthető, nagy baj van. Soha annyi hitelt nem vesznek fel az emberek, mint ebben az időszakban, mert a karácsonyt a nagy ajándékokkal és hatalmas fákkal azonosítjuk. Ez ellen harcolva idén mindenkitől egy könyvet kértem. Persze a családom ellenállhat. Már akad, aki vásárolt, de azért nagyon bízom benne, hogy lesz könyv a fa alatt. Igaz, az sem olcsó ajándék, de egy új tv-re aztán semmi szükségem. A régit sem nézem.

 

Külön öröm, hogy újra divatba jöttek a kézzel készült ajándékok. Tavaly kaptam egy hóembert, amit citrusfélékből – amiket fehér fonallal tekertek be – és egyéb ehető dolgokból készítettek – például mogyoróból voltak a gombjai –, és komolyan mondom, kevés dolognak örültem annyira. Persze két hét után szétbontottam, rendkívül finom volt. No meg kedves, mert valaki a saját, egyre szűkösebb szabadidejéből készítette nekem. Szóval mi lenne, ha mind megállnák egy pillanatra, és elgondolkodnánk arról, mit is szeretnénk igazán? Én egy grapefruit és narancs hóembert. És időt, hogy nyugodtan megegyem.

 

Dsida Jenő (1907-1938) erdélyi származású magyar költő. Verseire jellemzőek a derűs ritmusjátékok, ahogyan a melankolikus életérzések, a szépség és a jóság kikiáltása is. A saját szavaival: „Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban”. Fiatalkori szívbetegsége, a vesztes háború és a trianoni szerződés erősen befolyásolták művészetét. Őt tartják a részvét és a szenvedőkkel való együttérzés költőjének, aki szeretettel fordult mindenki felé.

 

Dsida Jenő: Mit hoz a Mikulás?

 

Nagy-izgatottan tettem ki a vágyam
a jégvirágos ablakok mögé - : 
Talán ma győz a mese-hit, varázs,
s ha csak egy nagyon kicsit is jó voltam,
valami szépet hoz a Mikulás.

Kavargó pelyhek szitáltak az égből,
mint kérdéseink fehér másai: 
lesz valaha jobb, lesz valaha más? -
És kigyúlt szemmel, merengve susogtam.
Régi kisgyerek... régi Mikulás...

Álmaim vannak, mind-mind olyan régi: 
tavasz várása, csókos szerelem,
kevesebb küzdés, több boldogulás,
örökös nóta csengése a számon -
Elhozza holnap mind a Mikulás!

...és reggel, - reggel üres volt az ablak,
hóval párnázott hideg, befagyott,
- és megértettem: meghalt a varázs...
A kisírt-szemű bús, nagy gyerekeknek
semmit sem hoz a régi Mikulás.