Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem

Mindezidáig csupán néhány művet sikerült elolvasnom a Typotex Világirodalom sorozat kötetei közül, és egy ideig nem is éreztem késztetést, hogy változtassak ezen. Aztán találkoztam Szczepan Twardoch Morfium című regénymonstrumával, amely „megrengette a világomat”, és olyan mély hatást tett rám, mint az eddigi olvasmányaim közül kevesen. Emiatt már más szemmel tekintek a kiadónak erre a sorozatára: optimistán, bizakodva nyúlok egy-egy újabb darabjáért, hátha megismétlődik az erős olvasmányélmény.

Ebből a megfontolásból vettem kézbe a holland írónő, Jannah Loontjens frissen megjelent kötetét is, és már a címe erősen hatott rám. Talán bizony mégsem. Szimpatikus volt ez a bizonytalanságot idéző szójáték, és miután megismertem a történetet, be kell látnom, hogy tökéletesen illeszkedik ahhoz. Ugyanez sajnos nem mondható el a borítóról, és ezt nem is tudom megjegyzés nélkül hagyni: kicsit félrevezető a színvilága, azt hihetnénk, valami női punccsal, egy röpke „strandolvasmánnyal” van dolgunk. Pedig ez egyáltalán nincs így.

A történet időintervalluma rövid, csupán néhány napot ölel fel, főhősnője pedig Mascha, az amszterdami bakteriológus családanya. Látszólag minden rendben van körülötte, de ő mégis elégedetlen. Hamar a depresszió tünetét fedezhetjük fel rajta, szinte minden iránt közönyös: unja az életét, a munkáját, a férjét. Ebben az állapotban éppen kapóra jön neki egy apró biciklis balesete, ami miatt egyik kezét nem használhatja, és így bizonyos tevékenységek (főként a munkája) alól kihúzhatja magát – még a kelleténél is tovább. Ám eközben is folyamatosan kételkedik az élete minden területén: vajon megfelelő a munkája, jó anya és jó feleség-e, hűséges marad-e hozzá a férje, Tom… Egyetlen vigasza egy titkos, virtuális kapcsolat, amelyet egy marokkói férfival folytat: pikáns üzeneteket váltanak a Facebookon, majd megkockáztatnak egy Skype-beszélgetést is. Meddig feszítheti így a húrokat? Érdemes-e Maschának veszélybe sodornia a házasságát, a nyugodt életét egy olyan férfi kedvéért, akivel még személyesen nem is találkozott, akit szinte még nem is ismer?

Mi olvasók mindezt Mascha szemüvegén keresztül látjuk, a történet további szereplőiről is csak annyit tudhatunk meg, amennyit ő akar. Csupán a saját gondolatai és lelkivilága fontos számára, csak ebbe nyerhetünk bepillantást. De mindez látszólagos. Az írónő ezzel a regényével nem csupán egy női sorsot mutat be nekünk, számomra a regény fő mondanivalója sokkal több ennél. Ez egy ízig-vérig XXI. századi, kortárs regény, amely kiválóan ábrázolja, hogy a korunk embere mennyire függ a közösségi médiától. „A huszadik század közepén mindenki dohányzott, a vendégeket cigarettával kínálták sütemény helyett. A hetvenes években mindenki lengőszárú nadrágban járt, a huszonegyedik elején pedig mindenkinek volt mobiltelefonja. Így fognak ránk emlékezni.”

Az új média előnyein túl rámutat annak veszélyeire is, teszi ezt egy előadás keretében, melynek nem csupán a regény hősei, hanem maguk az olvasók is résztvevői: ott ülünk mi is a nézőtéren, hallgatjuk az előadót, aki nem más, mint pont Mascha férje, Tom. Az ő mondatai, meglátásai gondolkodásra késztetik az olvasókat (engem maximális mértékben). Tom (és a könyv) hatására én az egyik veszélyt az emberi kapcsolatok átalakulásában látom: amióta elterjedtek az okostelefonok, bármerre nézünk, mindenki azzal van elfoglalva. Ezzel nem is volna semmi baj, ha tudnánk mértéket tartani, mert sajnos ez gyakran odavezet, hogy társaságban is a „telefonon lógunk”, mással folytatunk chat-beszélgetést, böngésszük a híreket. Vajon milyen hatással van ez egy valódi, fizikális kapcsolatra?

Az előadás másik fontos témája, ami engem megragadott arra a hatalmas információhalmazra utal, ami folyamatosan a rendelkezésünkre áll a mobilinternet és az okostelefonok segítségével, és amely pozitív hatással is lehetne az emberiségre. De attól, hogy az eszköz mindig kéznél van, nincs bennünk tudásvágy, nem érezzük szükségét, hogy megjegyezzük az információkat, hiszen bármikor „előcsalhatjuk” azokat.

Bevallom, nem számítottam rá, hogy efféle töprengésre késztető regénnyel lesz dolgom, a fent említett előadás elolvasása után sikerült a főhősnő történetét más perspektívából látnom. Okulásképpen szívesen kezében nyomnám minél több embernek, hogy álljanak meg egy pillanatra, s gondolkodjanak el, milyen úton halad az emberiség.

Részlet a könyvből