Főkép

Az emberi természet már csak olyan, hogy a természettel együtt örök körforgásból áll az élete. Akadnak könnyebb és nehezebb napok, és amikor ez utóbbi kopogtat, alig jutnak eszünkbe a napsütéses órák. Nem mindig könnyű belekapaszkodni a vidám percekbe, a nevetések visszhangjába, a mosolyokba, szerelmes tekintetekbe, boldog kézfogásos séták hangulatába. Ugyanilyen elérhetetlennek látszik egy jó filmet vagy könyvet követő érzelmi hullámvasút. Sőt, vannak pillanatok, amikor azonosulni azzal, amit látunk, esetleg olvasunk, lehetetlennek tűnik. Mindenkinél, még a legoptimistább embernél is kopogtatnak sötét órák, de az már merőben egyedi, miként kezeljük azokat.

 

Nekem segít, ha minden nehézség ellenére visszagondolok olyan pillanatokra, amikor őszintén, tiszta szívvel tudtam élvezni az életet, még ha rövid időre is. És ha ez sem elég, hát tudom, mi a jó gyógyszer, nem, nem iszom le magam az öntudatlanságig, mert amikor kijózanodok, pokoli másnaposan, hasogató fejfájással, a probléma ugyanott van, ahol hagytam. Ilyenkor én úgy érzem, ki kell bőgnöm magam! Ott és akkor, amikor senki sem látja, amikor nincs miért szégyellnem az érzéseimet. Tudom, hogy a fiainkat arra tanítjuk, legyenek férfiak, és ne zokogjanak, mint egy lány, de túl azon, hogy ez butaság, a felszabadító ereje szinte semmihez sem hasonlítható. Ennél csak egy dolog jobb, sírásból nevetésbe csapni. Alighanem ez az egyik legőszintébb, legtisztább pillanat. Az ember szíve könnyű, a lelke szabad, nem húzza le semmi, nincs fájdalom, csak öröm. És ha ez megvan, olvassatok verseket! El fogtok képedni azon, mennyivel többet adnak majd.

 

Robert Browning (1812–1889) angol költő, dramaturg. Tennyson mellett őt tarjuk a Viktória-kor legjelentősebb költőjének. Előszeretettel foglalkozott az emberi lelket kínzó fájdalommal, a belső vívódásokkal. Több színdarabot írt, amiket inkább drámai költeményeknek tartanak. Karrierje elején vette feleségül Elizabeth Barrettet, aki abban az időben ismertebb költő volt férjénél. Olaszországba költöztek, amit saját univerzumának tartott. Felesége halála után jelentette meg a Férfiak és nők (Men and Women) című kötetét, ami meghozta számára az elismerést. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy Stephen King a Roland vitéz a Setét Toronyhoz ért című verse hatására írta meg a Setét Torony sorozatát, így nem is meglepő, hogy mind a 8 kötet elején szerepel.

 

Alighanem a tavasz teszi, de még soha ennyi szerelmes verset nem olvastam, mint mostanában. Folyton elém bukkannak, de ez a költemény ezúttal más, mert az én olvasatomban nem egy szerelemről szól, sokkal inkább a szerelem lelkületéről. A folyamatos lángolásról, a kísértésről és a harcról a szerelemért, vagy épp az érzelmek ellen. Van benne valami, talán az állandóság érzete, ami miatt magaménak érzem, még akkor is, ha senkit sem üldözök rajongásommal. Már, de hát én is voltam tini…

 

Robert Browning: Élet a szerelemben


Menekvés? 
Tőlem? 
Mit ér?!
Mig én vagyok én s te vagy te; mig 
ketten vagyunk a világban, én
a szerelmes és te a kőkemény: 
egyik üldöz, a másik fut s buvik. 
Már félek, az életem kudarc. 
Valóban, mint egy végzet, olyan; 
és bárhogy igyekszem, hasztalan: 
de mi kár, ha vesztes e földi harc? 
Csak torna ez, ideget edzeni! 
Száritsd föl könnyed, ugorj, kacagj,
ha elestél, ujra kezdeni:
e hajsza az Élet, ennyi csak!
Még egyszer villanjon szeme rám 
a sötétből futva vissza, s óh!
ha összedől remény-palotám, 
ujra építem! bár rohanó 
örökké s
hűtlen 
a Cél!

 

Fordította: Babits Mihály