Főkép

Bár az idén kicsit korán érkezik a húsvét, a tavaszt mind érezzük a csontjainkban, és még akkor is erősen bizakodunk abban, hogy az idő már nem lesz sokkal rosszabb, ha néhány évvel ezelőtt ezen a tájon ültünk át más kocsijába… Igazából a hideget nem is igen bánom, a véget nem érő eső az, ami előbb vagy utóbb kiviszi a lécet. De aligha válogathatunk. Az időjárás már csak olyan, amilyen csak lenni szeretne. Egyedi, szeszélyes és akaratos, de legalább nem tart semmi sem örökké. 

 

Szerencsére van vagy 130 olvasatlan könyvem, és minden fogadalmam ellenére, hogy nem veszek többet, folyton beújítok valamit. Szóval a számuk sosem csappan, inkább hullámokban gyarapszik. Mondjuk én nem bánom, ez az a világ, amiben jól érzem magam. Különösen várom azt az időszakot, amikor egy könyvvel a kezemben kiülhetek a szemközti parkba, és a focizó gyerekekre fittyet hányva élvezhetem a napsütést. Hadd termelődjön az a D-vitamin! És végre haladnék az olvasással is…

 

Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820) költő, író, hagyománygyűjtő. A gimnáziumot a Debreceni Református Gimnáziumban végezte, azonban önként hagyta ott az iskolát, mivel gyakorta érték mulatozáson, és nyughatatlan szellemét nem kötötte le a teológia. Mérnökként dolgozott, földet művelt, és közben verseket is írt. Ő nevezte a Balatont először magyar tengernek, barátságban állt Kazinczy Ferenccel, és elsőként ismerte fel Csokonai Vitéz Mihály tehetségét. A nyelvújításban pártatlan maradt, ugyanakkor tagja lett a szabadkőműves páholynak. Első feleségétől elvált, majd tizenöt év múlva második feleségével is megromlott kapcsolata, és a második vallás szégyenét elkerülve külön költözött tőle. Felesége halála után, nem egész két hónapra rá újra nősült.

Kurucos hazafiság és erős németellenesség jellemezte. Lelkesen képviselte a női egyenjogúságot, valamint küzdött a nemesség kiváltságainak visszaszorításáért is. A Keszthelyi Helikon mintájára megalakította és összefogta a főként nőírókból álló „Göcseji Helikon”-t.

 

Néhányan képesek megbetegíteni magunkat a viszonzatlan vonzalom miatt. A legtöbbünk átesik hasonló élményen, de a vad epekedések tinédzser korban jó esetben el is múlnak. A felborult hormonok beállásával nem akad meg a szemünk minden ellenkező neműn, és a vágyat véletlen sem keverjük össze a szerelemmel. Viszont a szerelmetes természetű embereket egyszerre csodálom és tartom totálisan megbízhatatlannak. Nem sok lehetőségük van, ha érzéseik viszonzatlanok maradnak, sóhajtozhatnak, és természetük szerint megragadhatnak egy szerelmes regényt, vagy esetleg egy boros poharat. Jó, hát verseket is írhatnak! Ha már muszáj…   

 

Pálóczi Horváth Ádám: Fáj, de nem tudom mi

 

Oh mely kínos gyötrelem Ez a titkos szerelem!

Ez betegit ennyire, Juttat halál révire.

Már bennem sebet tett, És rajtam erőt vett;

Alig járok, nem birom, Ezt is sirva irom.

 

Mi bajom? nem tudhatom; Érzem, s ki nem mondhatom;

Belűl van a nyavalyám, Róla nem szóllhat a szám;

Fáj igen a szivem, Fogy igen a színem,

Szép rózsáim sárgulnak, Orcáim rutúlnak.

 

Fordúlj rám tulipányom! Liliomom! kivánom,

Oh! ha veled lakásom, Lehetne mulatásom!

Rózsás kert kebeled, Meleg ágyban teveled

Beállanék kertésznek, Ha tetszeném, csősznek.