Főkép

A 2015-ös év azok számára, akik szeretik Agatha Christie-t és a műveit, tele volt búcsúzással. Év végén tragikus hirtelenséggel elhunyt a Magyar Agatha Christie-olvasók atyamestere, a hazai Christie-rajongás motorja, az enciklopédikus alaposságú rajongói oldal és adattár létrehozója és szerkesztője, Czibóka Tamás. És lezárult az Európa Kiadó Katona Ágnes szerkesztette Christie-életműsorozata is.

 

Ám míg az első esemény pótolhatatlan veszteség mindenkinek, aki csak ismerte Tamást, s azoknak is, akik csak fáradhatatlan munkája eredményeivel találkoztak, az életmű-kiadás befejeződésében diadal keveredik a szomorúsággal. Most először sikerült ugyanis egyetlen kiadónak, tudatos alapossággal gondolkodva és szerkesztve, s a tökéletes teljességre törekedve, kiadnia a krimikirálynő összes bűnügyi munkáit.

 

A nyolcvanhat kötetet számláló sorozat túlélt több mint egy évtizedet, többszöri borítóváltással ugyan, de azonos formátumban és minőségben. Nem csak válogattak bele (túl) kényes ízléssel, mint egykor az Albatrosz és a Fekete Könyvek sorozataiba. Nem tették tönkre darabjait lelkes, ám magyartalan és hiányos fordításokkal, mint a Hunga Print és a Hunga Libri által kiadott, korábban nálunk még soha meg nem jelent Christie-k kétharmadát. Befogadta azokat a jó magyar szövegeket, amelyek a Magyar Könyvklub egykori szériájában kerültek először az olvasók kezébe, ám számos új magyarítás is megjelent a keretében, s valamennyi kötet szövege gondos szerkesztői munkával állt össze vagy újult meg.

 

Az életmű kevésbé közismert és közkedvelt darabjának, a Balhüvelykem bizsereg című kalandos kriminek jutott az a megtiszteltetés, hogy friss megjelenésként zárhatta a sorozatot, amely még 2004-ben, egy tucat évvel korábban kezdte meg pályafutását. Ez a vidám és csavaros történet a nagy sikert aratott, háborús témájú kémkrimi, az N vagy M megírása után huszonhét évvel keletkezett: benne azonban Agatha Christie váratlanul ismét a megnyerő nyomozóházaspárt, Tommy és Tuppence Beresfordot léptette fel, hogy levezényeljenek egy múltban és jelenben egyszerre folyó kutatást, immár jóval idősebben, de változatlanul derűsen és kalandvággyal telve… Egy kandalló, egy régi baba, egy rejtélyes festmény és egy furcsa kis öregasszony játssza a főszerepet a rejtélyben, amelynek a megfejtése közben Tuppence többször is elvész, sőt, az életét kockáztatja, a valóság pedig – természetesen – egészen másnak bizonyul, mint a látszat.

 

Ezt a kötetet is új fordításban vehetjük kézbe: Horváth Kornélia ismét kiváló munkát végzett, ahogy a szívemnek nagyon kedves Úti célja ismeretlen, Gyilkosvadászat és Az elefántok mindenre emlékeznek esetében is. Mind a négy kötetre igaz, hogy az újrafordítástól jobb könyv lett (különösen a Balhüvelykem és az Elefántok, a két kevésbé szorosan szerkesztett és összefogott késői mű): a magyar szöveg ugyanis ezekben az új változatokban képes volt újrateremteni azt az erős és jellegzetes Agatha Christie-féle hangulatot, stílust, anekdotikus leíró hangvételt és ráérős mesélőkedvet, amely eredeti nyelven ezeket a kevésbé akrobatikus és bravúros történetvezetésű könyveit is mesterivé és szerethetővé teszi.

 

Persze a sorozat tizenkét (sőt, tulajdonképpen tizennégy) éve alatt nemcsak a Horváth Kornélia-fordította könyvek újultak meg ennyire: Katona Tamás új életre támasztotta a mostoha sorsú Frankfurti utast. Dedinszky Zsófia a Harmadik lányt, Barna Miklós pedig a legeslegutolsó Christie-kötetet, a Sors-rejtekajtót rehabilitálta. A korai és kissé száraz A sittafordi rejtélyről kiderült, milyen jó a humora – hála N. Kiss Zsuzsa fordításának. S még hosszan lehetne sorolni, hogy miközben megmaradtak az irodalmi rangú, mára klasszikussá vált fordítások (Borbás Máriától, Göncz Árpádtól, Gy. Horváth Lászlótól, Réz Ádámtól), hány regényre is volt igaz, hogy nemcsak újra megjelent a sorozatban, de szerethetőbbé és pompásabb, okosabb szövegűvé is változott, hála a fordítónak.

 

A nyolcvanhat kötet magyar szövegét a következők jegyzik: Barna Miklós, Bart István, Békés András, Bencsik Júlia, Borbás Mária, Dedinszky Zsófia, Dezsényi Katalin, Elekes Dóra, Etédi Péter, Fehér Katalin, Gálvölgyi Judit, Göncz Árpád, Gy. Horváth László, Herczegh Gabriella, Horváth Kornélia, Kada Júlia, Karig Sára, Katona Ágnes, Katona Tamás, Kosáryné Réz Lola, Kovács György, Kovács Ivett, Köves Erzsébet, László Zsófia, Magyari Andrea, Molnár Gabriella, Molnár Katalin, N. Kiss Zsuzsa, Neményi Róza, Nyikos Eszter, Palkó Katalin, Palócz Éva, Péter Ágnes, Prekop Gabriella, Réz Ádám, Rubin Péter, Sarlós Zsuzsa, Siklós Márta, Sipos Katalin, Szabó Zoltán, Szíjgyártó László, Szilágyi Tibor, Szobotka Tibor, Tábori Zoltán, Upor László, Veres Júlia, Vermes Magda, Zombory Erzsébet.

 

A sorozat befejeződött tehát: de felesleges szomorkodni emiatt. Igaz, az új évben még egyetlen Christie-megjelenésről sem tudni (pedig a legújabb borítósorozat kedvelői erősen reménykednek abban, hogy egyszer majd minden könyv napvilágot lát az új köntösben is). Ám az már valószínű, hogy lesz új Poirot-regény Sophie Hannah-tól: aminek persze ismét lesznek utálói és imádói, de mindenképpen hozzájárul majd ahhoz, hogy Christie változatlanul népszerű maradjon, saját művei jogán is.

 

S ha belépünk egy könyvesboltba, továbbra is ott vár néhány színes, kecses csomagolású, ám magvas Agatha Christie-regény. Várja az új idők új rajongóit, s persze a régieket. Úgy tűnik, még nagyon sokáig lesznek magyar Agatha Christie-olvasók.