Főkép

Tagadhatatlanul ősz van. Amolyan avarban tapicskoló, zörgő, és időnként nedves, no meg napos ősz. Ahogy annak lennie kell. Annyi a feladatunk, hogy élvezzük az utolsó kellemes napokat. Hogy mit választunk a sok lehetőség közül, csakis rajtunk áll. Nagyokat sétálhatunk, kirándulhatunk vagy éppen szabadtéri koncerteken veszhetünk részt. Nos, mostanra szinte az összes tevékenységen átestem, de rajta kaptam magam néhány furcsa gondolaton is. Egyre gyakrabban kalandozik a figyelmem a forralt bor, puncs vagy éppen a sült gesztenye irányába. Nem tehetek róla, megérzem az illatukat, és el vagyok veszve.

 

Bármelyiket bevállalnám, hiszen van annak valami külön bája, ahogy a hidegtől elgémberedett ujjaimat átjárja a pohár, esetleg a papírtölcsér melege, amivel új életet, lüktetést továbbít nemcsak a kezembe, hanem a gyomromba is. És tulajdonképpen rettenetesen szeretnék meginni egy mézeskalács ízesítésű kávét is, de nem tiltakoznék a habos, forró kakaó ellen sem. Azt hiszem, a szervezetem már nem is az őszt, sokkal inkább a telet érzi. Ennek ellenére úgy döntöttem, csak azért is belegázolok bokáig az avarba! Az ugyanis vicces, teli van fura hangokkal, illatokkal, gyermeki szintű ártatlansággal, és nem utolsó sorban rengeteg mókával. Utána pedig jöhet a kakaó is!

 

Báró Joseph Karl Benedikt von Eichendorff (1788 –  1857) német romantikus költő. Hazájában ő az utolsó képviselője a romantika irányzatának, de a legnépszerűbb dalköltője is egyben. Nagyszerű irodalmi tehetség, ami kétségkívül megmutatkozik drámáiban és regényeiben is. Dalai a német irodalom legszebb remekei közé tartoznak.

 

Ugyan, honnan is tudhatnánk, mit hoz a holnap? Az ember tervezhet, kalkulálhat, felkészülhet előre, de a váratlanban pont az a megkapó, hogy úgy csap orron, ahogy arra nem számítottál. A titok, hogy nem érdekes, mi lesz velünk jövőre, mert a jelen pillanatot megélni és élvezni legalább annyira fontos, mint öreg napjainkra gyűjtögetni. Nem számít, hol leszünk egy év múlva, csak az a fontos, hol vagyunk most. Minden más majd ezután jön. 

 

HETI VERS - Joseph von Eichendorff: Elkésett vándor

 

De hol leszek vajon jövő tavaszra?

Kérdezgettem, ha minket lent a róna

kalaplengetve látott és dalolva

s a fák alját virágszirom havazta.

 

Csak azt tudom: tavaszi fény kacag ma

s fényes folyók futnak tengerbe folyva,

madár Tündérhonról mesél dalolva,

hol alkony nem száll rózsás virradatra.

 

De most már este lesz. Régóta holtak

a kedvesek, kik velem vándoroltak

s csokrom hideg szélben reng összeaszva.

 

Az estharangok már üzennek értem,

s magányosságomban döbbenve kérdem:

de hol leszek vajon jövő tavaszra?

 

Fordította: Áprily Lajos