HETI VERS - Boncza Berta: Epilógus

Miközben ismerősöktől kérdezgetem sorra, leszedték-e már a szőlőt, és közben a facebookon követem a szüretek pillanatképeit, akaratlanul is az ötlik az eszembe, micsoda csodás időszak ez! A nyarat még nem siratjuk, ahhoz nincs elég hűvös, és az eső sem esett még olyan sokat, a természet sem vonult téli álomra. Elkezdett minden vidulni, és persze itt van az a csodásan illatos, édes és ragadós must is, amiért érdemes rajongani. Egy pillanatig legalábbis.

 

Azt mondják, hogy az asszony ingatag, de szerintem az emberi természet úgy hajlik, mint a nád. A pezsgő vidámság hamarosan elmúlik, fázni kezdünk, és álszent módon visszasírjuk majd a kánikulát, megfeledkezve arról, mennyire gyűlöltük, mikor itt volt. Szerencsére mindezzel, ebben a pillanatban nem kell foglakoznunk. Ihatjuk a finom szőlőlét, elmerenghetünk az idei borkínálaton, kesereghetünk azon, milyen kevés termett ebből vagy abból. No meg, ha úri kedvünk úgy tartja, kiélvezhetjük az év lassan csendesedő szakaszát, és a hosszabb estéket egy-egy jó könyvvel, néhány bögre teával vagy kakaóval. S még néhány poétával!

 

Deésfalvi Boncza Berta (1894 – 1934) költőnő, emlékiratíró. Művésznevén, Csinszkaként ismerjük a legtöbben, és enyhe túlzással nevezhetnénk a nemzet múzsájának is. Sokoldalú volt, verseket, novellákat és irodalmi leveleket írt, valamint érdekelte a fotográfia is. Igazi tehetsége mégis abban állt, hogy másokat ösztönzött alkotásra. Tabéry Géza tini szerelmük emlékére írta meg a Csucsai kastély kisasszonya című könyvét, rövid ideig tartó eljegyzésük történetét pedig Lám Béla önéletrajzi regényében, a Körön kívülben dolgozta fel. Majd Ady Endre feleségeként a költő szinte leghíresebb szerelmi versei, a Csinszka-versek kötődnek hozzá.

 

Ady halála után egy évig viszonyt tartott Babits Mihállyal, aki szintén írt verseket hozzá, de hullámvölgyekkel tarkított kapcsolatuk története a Költészet és valóság című novellájában is fent maradt.  Ezután ment hozzá Márffy Ödönhöz, aki száznál is több portrét, aktot, grafikát készített feleségéről, ezért ezen időszakát Csinszka-korszakként nevezik. Rippl-Rónai József szintén megörökítette a múzsát egy pasztellportrén, Móricz Zsigmond pedig a Tündérkert című regényének kis boszorkányát mintázta róla. Negyven évesen, agyvérzés következtében érte a halál.

 

Aligha van szebb dolog az ifjúságnál. Nem is számít, hogy milyen adottsággal születtünk, mert az energia, az ifjonti hév önmagban is gyönyörű. De mint minden szép dolog, ez is elmúlik az életben, viselhetjük méltósággal, tagadhatjuk, de el nem menekülhetünk előle. Ha nem halunk meg fiatalon, megöregszünk, itt a történet vége. A titok, hogy olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akiket ez nem zavar.

 

Boncza Berta: Epilógus

 

Mielőtt ifjúságom ködbevész,
               könnyes szeme könnyes szemembe néz.
 
               Bársony ruhája hamvas kék szine
               estére belehal a semmibe.
 
               Bús játékherceg! Kis ezüst cipőben
               magárahagyva botorkál a ködben.
 
               Nem akad kéz, hogy megfogja kezét –
               gyerekszivét keselyü tépi szét.