Főkép

Miközben ismerősöktől kérdezgetem sorra, leszedték-e már a szőlőt, és közben a facebookon követem a szüretek pillanatképeit, akaratlanul is az ötlik az eszembe, micsoda csodás időszak ez! A nyarat még nem siratjuk, ahhoz nincs elég hűvös, és az eső sem esett még olyan sokat, a természet sem vonult téli álomra. Elkezdett minden vidulni, és persze itt van az a csodásan illatos, édes és ragadós must is, amiért érdemes rajongani. Egy pillanatig legalábbis.

 

Azt mondják, hogy az asszony ingatag, de szerintem az emberi természet úgy hajlik, mint a nád. A pezsgő vidámság hamarosan elmúlik, fázni kezdünk, és álszent módon visszasírjuk majd a kánikulát, megfeledkezve arról, mennyire gyűlöltük, mikor itt volt. Szerencsére mindezzel, ebben a pillanatban nem kell foglakoznunk. Ihatjuk a finom szőlőlét, elmerenghetünk az idei borkínálaton, kesereghetünk azon, milyen kevés termett ebből vagy abból. No meg, ha úri kedvünk úgy tartja, kiélvezhetjük az év lassan csendesedő szakaszát, és a hosszabb estéket egy-egy jó könyvvel, néhány bögre teával vagy kakaóval. S még néhány poétával!

 

Várkonyi báró Amade László (1703 – 1764) költő. Az ugyancsak költő Amade Antal báró és Simonchich-Horváth Mária Rozália bárónő egyetlen fia. A jezsuita rend egyeteme után Grazban folytatta tanulmányit, ahol a bölcselet doktorává avatták. Tagja volt a Hávor János nevéhez fűződő magyar lovasezrednek, ahol eleinte kapitányként, majd a nemesi felkelő seregben ezredesként szolgált. A katonai pálya elhagyását követően a magyar királyi udvari kamarához került tanácsosnak. Itt egy évvel később már császári és királyi kamarás lett, s ezt a tisztségét haláláig viselte. Legismertebb költeménye A szép fényes katonának… című dal, amelynek külön érdekessége, hogy Arany János írt hozzá dallamot. Első feleségét és a házasságból született lányát is nagyon hamar elvesztette, és bár újranősült, gyermeke többé nem született.

 

A szerelem vak! Örök közhely, és tagadhatatlan. Senkit sem érdekel, hogy a kedvese lúdtalpas, és oly csámpásan megy, amit bármelyik hártyás talpú megirigyelne, mert mindezt rendkívül bájosan teszi. Az sem baj, ha röfögve nevet, mert az meg elbűvölően kecses, esetleg kancsal, hisz az meg szexi! Isten óvja a szerelmeseket, és legyen velük a köd felszállta után is!

 

Amade Laszló: Szivem csöngetője…

 

Szivem csöngetője,
Lelkem pengetője
Kinomat megszánja
Drága Mazolánnya,
Éltemnek födője,
Ágyom lepedője,
Karmazsin csizmája,
Kedves bodzafája,
Pengő sarkantyuja
Tüzecskémet fujja,
Kesztyüben öt ujja,
Alle-, Alleluja!
Gyöngyöm szép pártája,
Piros pántlikája,
Arany hosszu haja,
Édes hazám’ fája,
Mézem’ édes lépe,
Minden szépség’ képe,
Mindeneknek szépe,
Ezrek között épe;
Szemei ragyognak,
Mint arany agyagnak,
Ajaka mint kláris,
Haja mint vér már is,
Csücsös két almája,
Kegyes mellye tája,
Katonás lépése,
Gyöngyös egy pár késse,
Dereka szép merő,
Kalapács az verő,
Tánczos, könnyü, deli,
Boldog, ki ezt leli!
Ránczos a szoknyája,
De nem zubbonkája,
Gyöngyös, csinos nyaka,
Csókoló ajaka;
Minden tekéntete
Egy ember élete;
Hajnal mosolygássa,
Ha nevet nyilása,
Személye elpirúl,
Hó az vérrel újúl,
Ha hallgat, úgy felel,
Apró falatot nyel. -
Dinom azért dánom,
Szeretlek, nem bánom,
Jó kövér szalonnám,
Illyen szép Illonám!