Agatha Christie: Az Álmok Háza

A (regény)írók nem csupán regényeket írnak. Csekkek, levelek, versek és novellák is maradnak utánuk, s egyáltalán nem meglepő, ha az olvasók ezekre is kíváncsiak. Ami érthető is, hiszen egy rajongónak semmi sem elég. Meg aztán vannak az írónak is olyan gondolatai/ötletei, amelyeket nem tud, vagy nem akar 150-300 oldal hosszúságban kifejteni. Megírja hát rövidebben, majd a különféle magazinok, esetleg könyvkiadók kiéhezett keselyűként vetik magukat a koncra, s boldog elégedettséggel jelentetik meg ezeket a rövidkéket, hogy aztán a fészkeikben üldögélő olvasóknak megfelelő formában kínálják fogyasztásra. Az írott szó természetének megfelelően ezt a lépést nem csupán egyszer lehet megcsinálni, hanem bizonyos idő elteltével újra meg újra. Minél több idő telik el a két dátum között, annál biztosabbra vehető az ismételt siker. Nincs ez másként Christie esetében sem.

A kötetben mégis meglepetés vár bennünket, hiszen a válogatásban szereplő kilenc novella meglehetősen eltér mind egymástól, mind az eddig megismert regényektől, éppen ezért a rajongók számára igazi kuriózumot jelentenek - megmutatják, hogyan bontakozott ki az a hihetetlen karrier, ami a mai napig komoly olvasótábort generál a krimi királynőjének műveihez. Természetesen most is találkozhatunk az öntudatos belga magánnyomozóval, aki két ügyben is bizonyítja számunkra a szürke sejtecskék zsenialitását - mindkét ötlet később regényként is megfogalmazódott, itt azonban még az eredeti változat szerepel.

„Az Álmok Háza” Agatha Christie első novellája, mely 1926 januárjában jelent meg először a Sovereign Magazine hasábjain, akkor még „A Szépség Háza” címen, ám a szerző évekkel később átdolgozta, így nemcsak a cím lett más, hanem a történet maga mögött hagyta az eredeti mű homályos és morbid jellegét, és immáron az Edward-kor félelmetes rejtélyeit és kísértethistóriáit idézi. „A színésznő” 1923 májusában jelent meg először a Novel Magazine hasábjain, akkor még „Csapda óvatlanoknak” címmel, és egy körmönfont becsapásról szól. „A Szakadék” című feszült lélektani novellát 1927 februárjában közölte először a Pearson’s Magazine, azzal a szerkesztői megjegyzéssel, hogy az „közvetlenül a szerző nemrégiben lezajlott betegsége és rejtélyes eltűnése előtt íródott”.

A „Karácsonyi kaland” vázlatszerű előzménye, „Kaland a karácsonyi pudinggal” 1923 decemberében jelent meg először a The Sketch című újságban, mint a „M. Poirot szürke agysejtjei” című elbeszélés-sorozat második ciklusának utolsó darabja, és a szerző fiatalkori karácsonyainak bizonyos elemei köszönnek vissza benne. „A magányos isten”-t a Royal Magazine közölte először, 1926 júliusában. A történet Christie kevés, tisztán romantikus elbeszéléseinek egyike, amely előrevetíti a szerző régészet iránti érdeklődését. „A Man szigeti kincs” szintén a Royal Magazine hasábjain jelent meg, ám hónapokkal korábban, 1926 márciusában. Maga a történet rendkívül szokatlan módon keletkezett: Agatha Christie felkérést kapott egy kincskereső játék kitalálására, melyet „élőben” is meg kívántak rendezni az Anglia és Írország közötti Man-szigeten. A kincsvadászat fejtörőit akár Poe is írhatta volna az Aranybogárban.

A „Tejfehér falakon belül” című novellát is a Royal Magazine közölte, mégpedig 1925 októberében. A történet Agatha Christie egyik legáltalánosabb motívumán, az örök háromszögön alapul. Ám mint a kezdeti novellák némelyike, ez is annyira kétértelműen fejeződik be, hogy az olvasó hivatott eldönteni: krimit olvasott vagy egy szerelmi háromszög szomorú történetét. „A bagdadi láda rejtélye” a kötetben olvasható második Poirot-történet, és társához hasonlóan ez sem kerülte el a szerzői újragondolást, hogy évekkel később, némi feljavítás után „A spanyol láda rejtélye” címmel nyűgözze le az olvasókat. Az eredeti novella 1932 januárjában jelent meg a Strand Magazine hasábjain. A kötet záró darabja, a „Míg ki nem huny a fény” először a Novel Magazine-ban jelent meg 1924 áprilisában, vezérfonala pedig a „visszatért-férfi”-motívum, melyet Alfred Lord Tennyson egyik elbeszélő költeménye ihletett.

Amikor kezembe vettem a kötetet, nyilvánvaló volt számomra, hogy itt szó sem lehet csalódásról. Nem is volt. Hiszen csupán annyi történt, hogy újabb oldaláról mutatkozott be ez a kedves angol hölgy, aki egyvalamit nagyon tudott: mesélni. És mielőtt bármi vád érne, a cikkben felhasznált tények nem a képzeletem szüleményei, nem is valamiféle rejtett forrásból származnak, de még komoly kutatómunka sem előzte meg a közzétételüket, mindössze annyi történt, hogy a novellák után található rövid szösszenetekből összeszedtem a szerintem érdekes infromációkat, melyek teljesebbé teszik a kilenc novella befogadásának élményét. Aki nem hiszi, járjon utána! 

A kötetben olvasható novellák:
Az Álmok Háza
A színésznő
A Szakadék
Karácsonyi kaland
A magányos isten
A Man szigeti kincs
Tejfehér falakon belül
A bagdadi láda rejtélye
Míg ki nem huny a fény

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november