Patrick Ness: A daruasszony

George talál egy darut a kertjében, akinek egy nyíllal átlőtték a szárnyát, s miután kiszedi azt, másnap egy rejtélyes nő, Kumiko jelenik meg a boltjában, aki gyönyörű kollázsokat mutat meg neki, amelyek mind tollból készültek, ám valami mégis hiányzik belőlük. George nem sokkal a nő megjelenése előtt könyvekből kezdett szobrokat készíteni, s miután Kumiko műveit kiegészítik a férfi szobraival, a kollázsoknak hamar híre megy, és műgyűjtők kezdenek versengeni értük. Mindeközben pedig George és Kumiko egymásba szeretnek, de George-ot egyre jobban zavarja, hogy a nő csak keveset árul el magáról…

A leginkább ifjúsági könyveiről ismert Patrick Ness-nek A daruasszony az első felnőtteknek szóló regénye, amelynek az alapja ettől függetlenül szintén egy gyerektörténet, méghozzá egy japán népmese, amelyet még Hawaiin hallott a nevelőjétől. Azonban az író nem egyszerűen csak feldolgozta a daruasszony meséjét, hanem teljesen újraértelmezte azt: nem ragaszkodott az eredeti történethez, ráadásul még egy saját mítoszt is kitalált, amelyet 32 részre szabdalva el is olvashatunk a regény fejezetei közé ékelve – ezek a daruasszony és egy tűzhányó történetét mesélik el, de természetesen lényeges szerepük van a történet alakulásában is.

A regény szereplői viszont egyáltalán nem tűnnek mesebelinek. George a tipikus átlag kisember, aki senkinek sem lenne képes ártani, aki mindig higgadt, és aki a volt felesége szerint is csak hatvanöt százalék a hetven helyett. A lánya, Amanda pont az ellentéte: bármin képes feldühödni, folyton haragot érez a világ és maga ellen is. Úgy érzi, hiányzik belőle valami, amit képtelen megfogalmazni. Mindkettőjük számára egyfajta megváltást jelent Kumiko megjelenése: mellette mind George, mind Amanda teljes embernek érezheti magát. Ness regényének egyik központi kérdése mégis a hiány: az, hogy a legtöbb ember tudja, hiányzik az életéből valami vagy valaki, de nem képes rájönni, ki vagy mi az. Mindenhol azt hirdetik, hogy már csak egy ház vagy autó, már csak a megfelelő sampon vagy sütő hiányzik a boldogságunkhoz, pedig ezek a hiányok sokkal mélyebbek annál, hogy holmi tárgyakkal be lehetne tölteni őket. Mindenkinek magának kell rátalálnia arra, hogy mitől válik egésszé.

A daruasszony másik fő témája viszont a modern művészet és annak hatása az emberekre. Kumiko kollázsai George műveivel kiegészülve valami olyat képesek nyújtani, amely túlmutat holmi tollakon és papírokon – aki csak meglátja őket, teljesen a hatása alá kerül, és szinte bármit megtenne, hogy az övé lehessen. Ness úgy gondolja, ez lenne a művészet lényege: hogy hatni tudjon az emberekre, hogy általa egy időre a valóság többé váljon, és mi magunk is többé váljunk. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a művésznek is rengeteget kell magából beleraknia a művébe – ezt már George nem tudja feldolgozni, úgy érzi magát, mint aki valami nagyon intimet ad a többi ember kezébe. Ehhez képest Kumiko látszólag könnyen hozza meg ezt az áldozatot – de mint tudjuk, a látszat sokszor csalóka, elvégre a művészet egyszerre ad és követel, akárcsak az élet.

Aki kezébe veszi a regényt, egyfajta valósággal átitatott mesét kap (vagy talán mesével átszőtt valóságot?). Patrick Ness olyan dolgokról ír jellegzetes stílusában, amellyel szinte mindenki találkozik a saját életében: művészet és alkotás, szerelem és féltékenység, fájdalom és düh – miután elolvassuk A daruasszonyt, megértjük, hogy ezek összetartoznak, hogy minden jó dolognak megvan az árnyoldala, és persze fordítva is. Szeretném, ha Ness még sokat mesélne nekünk ezekről.