Főkép

Európában egy időben nagyon elterjedt foglalatosság volt magyarázatot írni a Bibliához. Mai fejjel ez még akkor is különös, ha hozzáveszem azt a tényt, miszerint akkoriban a népesség többsége aktívan gyakorolta hitét, és bizonyos vallási tételek eltérő értelmezése olykor még is háborút eredményezett. Viszont akkoriban el is ismerték azokat, akik úgy érezték, muszáj szavaikkal megvilágítaniuk a Biblia egyes szakaszait, hogy embertársaik helyesen értelmezzék a szentírást. Áldozatos munkájuk aztán kikopott a közéletből, bár nem múlt el nyomtalanul, hiszen kései utódaik köztünk élnek. Van, aki a Micimackó és a Tao kapcsolatával tölt meg könyveket – melyek között kifejezetten szórakoztató írások is vannak. Mások pedig hol Dan Brown, hol pedig Tolkien könyveibe próbálnak vélt vagy valós mögöttes jelentéseket belemagyarázni.

 

Dan Millman könyve egyértelműen kilóg a sorból, mivel nem idegen szerző sorait értelmezi, hanem nemes egyszerűséggel saját könyvét, A békés harcos útját. Ez a helyzet már önmagában felvet pár kérdést. Miért van erre szükség? Nem sikerült elsőre egyértelműen megfogalmaznia a mondanivalóját? Van éppenséggel utólag kiderült: van másik olvasata is a könyvnek? Azt hiszem, különleges helyzetben vagyok, mert az előzményt ugyan olvastam (Szókratész utazásai), de a sokkal fontosabb vagy ismertebb A békés harcos útjátnem. Ezért aztán úgy olvastam a magyarázatokat, hogy az eredetivel még nem volt kapcsolatom – ennek ellenére állítom, hogy Millman magyarázatai így is érthetőek, követhetőek voltak.

 

„Az évek során sok-sok olvasóm kérte, hogy magyarázzam el világosabban és bővebben az első könyvemben szereplő tanításokat. Nem csoda, hiszen Szókratész egynémely kijelentése igencsak meghökkentő vagy látszólag önmagának ellentmondó – például amikor Szókratész kikel a mértékletesség és megfontoltság ellen, vagy amikor egy kérdésemre csupán egy vállrándítással és a talányos „ez a házszabály része” mondattal válaszol.”

 

Azt hiszem, ez a részlet kellő magyarázattal szolgál a miértekre. Úgy érzem, igaza van, még akkor is, ha pár alkalommal (főként a kötet elején) olyan általános igazságokat fogalmazott meg, amelyeket nemcsak ismerek, de amelyekkel eszem ágában sincs vitatkozni. Mielőtt azonban holmi önsegítő kiadvány szintjére degradálnám le A békés harcos bölcsességét, sietek hozzátenni, hogy itt jóval többről van szó: Dan Millman ugyanis arra buzdítja olvasóit, hogy éljenek másként, erősítsék létezésük tudatosságát.

 

„Ha egy maratonfutó versenyre akarsz formába kerülni, az egyfajta felkészülést igényel; ha ennél szerényebb a célod, például egy lépcsősort szeretnél megmászni anélkül, hogy kapkodnod kellene a levegőt, akkor kötetlenebb, kevésbé szigorú edzés is elég. Ehhez hasonlóan az, hogy milyen tanárra van szükséged, attól függ, hogy mit akarsz megtanulni. Az a lényeg, hogy olyan tanítókat találj, akik már jártak azokon az ösvényeken, és megmászták azokat a hegyeket, amelyeket célba vettél. Ha megtaláltad a szükségleteidnek megfelelő tanárokat, figyelj oda a szavaikra, de még inkább arra, amit és ahogyan tesznek – az élő példa mindig fontosabb, mint a szavak!”

 

Ehhez nem szükséges kivonulni a világból, lemondani az anyagi javakról, önmegtartozást fogadnunk – ellenben nem járunk sikerrel, ha bizonyos dolgokat nem gondolunk újra. Az egyik legfontosabb, hogy nem létezik tanrend, kötelezően elvégzendő feladatsor, miként az is valószínű, hogy Millman mondanivalója nem mindenki számára hasznosítható. De ez így normális, mert minden pillanat más és más tanítót igényel. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy tisztában legyünk azzal, mit is szeretnénk elérni. A szerző szerint már itt elkezdődnek a gondok, mivel néhányan még nem tudják, mit is akarnak az életben.

 

„A békés harcos kifejezés maga is egy paradoxon – hogyan lehet valaki egyszerre „békés” és „harcos”? Mégis, amikor ez a két, látszólag egymással szöges ellentétben álló jellemvonás egyesül, olyan egységet képeznek, amely több, mint részei összessége: szeretet és bátorság, békés szív és harcos szellem.”

 

Nem állítom azt, hogy a három könyv elolvasása után megszaporodnak a földönjáró megvilágosultak, viszont ez egy remek lehetőség arra, hogy kevesebb szorongással és több derűvel, harmóniával töltsük meg az életünket.

 

„A lógó orr nem gyógyítja meg a világot. Derűsen élni ebben a világban bátor cselekedet.”