Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék

Sajnálatosan ritkán adódik lehetőségem találkozásra külföldi írókkal, és még ritkábban sikerül interjút készítenem velük. Az ilyen alkalmakkor eddig szerencsém volt, mert beszélgetőpartnereim mindegyike közvetlennek, segítőkésznek és bőbeszédűnek bizonyult. Ez azért nem semmi, hiszen mégiscsak sikeres, több országban toplistás írókról van szó.

 

Dmitry Glukhovsky ilyen ember – elég, ha annyit mondok, hogy amikor most találkoztunk, megismert? Pedig két éve láttuk egymást utoljára, bár tény, külsőre nem sokat változtam. Mostani látogatására apropót a magyarul negyedikként megjelenő könyve, az Orosz népellenes mesék szolgáltatott. Olvasás közben egy másik kötet, az Orosz diszkó novellái jutottak eszembe, hiszen Vladimir Kaminer szintén napjaink Oroszországáról írt, nem éppen szívderítő meséket. Kettejük között az a különbség, hogy Dmitry nem olyan történeteket mesél, amelyek bármikor és – kis túlzással – bárkivel megtörténhetnek, hanem valami hihetetlen érzékkel keveri a hétköznapokat a fantasztikummal, a sci-fivel. Egy biztos, nagyon kevesen vetemednek arra, hogy a szépirodalmat tudományos-fantasztikummal vegyítsék.

 

A végeredmény különleges lett, még akkor is, ha egyes írások alapötlete ismerős volt, hiszen korábban másoknál már találkoztam velük – ilyen például a „From Hell”. Azonban nem a hasonlóság érzete maradt meg bennem, hanem az afeletti csodálkozás, hogy mennyire oroszos lett a végeredmény. Amikor ezek a novellák megszülettek, Oroszország nem lehetett túl vidám hely: gyakorlatilag a mindent átható korrupció, a hozzáértés helyett a megbízhatóság alapján kiválasztott hivatalnokok térnyerése, a tudatos népbutítás, a pénz és a hatalom mindenhatósága, a tekintélyelvűség elfogadása ömlik ránk az oldalakról. A szerző egyébként a vele készített interjúban így nyilatkozott a miértekről:

 

„Először is, a könyvvel két célom volt. Az egyik az, hogy bemutassam a mai Oroszországot, a másik pedig az, hogy megpróbáljam megérteni a kapcsolatot a hatalom és az emberek között, hogy miért tűrik el az emberek mindazt, amit a hatalmon lévők művelnek, és hogy ki a felelős ezért. Hogyan képesek elviselni az emberek, hogy olyasvalakik uralják őket, akik teljesen véletlenszerűen kerültek hatalomra? Miért hajlandóak eltűrni, hogy hozzájuk teljesen hasonló átlagemberek kormányozzák őket, olyanok, akik nem érdemlik meg a hatalmat, akik nem tettek semmi különöset, egyszerűen csak valaki kinevezte őket?”

 

Az első három írásnál még reménykedtem, hogy a kisemberek kiállnak az igazukért, és van remény a számukra, ám sajnos ez túlzott optimizmus volt részemről, ugyanis ebben az elképzelt világban erre nincs mód. Persze a leírt történetek egyike sem valós, de éppen azért ijesztőek, hiszen ha a sorok mögé nézünk, akkor bizonyos tendenciák napjaink Magyarországára is érvényesek. Ez pedig sokkal rémisztőbb, mint mondjuk az a lehetőség, hogy az ország első embere álmukban teherbe ejti az ország összes hajadonát.

 

Úgy gondolom Dmitry Glukhovsky zsenijét az is bizonyítja, hogy a szöveg teljesen érthető magyarul, egy vagy két alkalommal találkoztam számomra ismeretlen névvel vagy utalással. Ezek az ízig-vérig orosz történetek a mi nyelvünkön is hatásosak, érthető, átélhető minden sor, ami a könyvben szerepel. Ráadásul szerzőnk a novellákat is nagyon érzi, a terjedelmi korlátokat a maga előnyére fordítja, lényegre törően mesél, hogy aztán egy csattanóval – amik azért a rendszerből eredően többnyire előre megjósolhatóak – elámítson bennünket.

 

Mint a novemberi interjúból kiderült, a kötetnek elkészült a második része is, ami azonban már nem került kiadásra: az ok nem a cenzúrában keresendő, hanem az 2012-es téli eseményeknek köszönhető. A nagyvárosokban zajló tüntetések miatt Glukhovsky úgy érezte, nincs miért megjelentetnie a könyvet, az emberek egy része már tudja, milyenek az állam vezetői, hivatalnokai.

 

Az Orosz népellenes mesék egy szórakoztató, bár komor látlelet a hajdanvolt birodalom maradványáról és nem utolsó sorban bizonyítja, hogy Dmitry Glukhovsky nem csak a sci-fiben nagy, hanem más műfajban is képes maradandót alkotni. A tehetség nála tudatossággal ötvöződik, így nem csoda, ha egyre több országban válik népszerű íróvá. Gyorsan hozzáteszem: teljesen megérdemelten.

 

Tartalomjegyzék:

From Hell

Mi mennyit ér

Protézis

Pánspermia

Szélcsend előtt

Jó ügy

Ki mire született

Legfőbb híreink

Néha visszatérnek

Utópia

Egy mindenkire

Jelenés

A legalján

Deus ex machina

Nem e világból való

Előtte és utána