Főkép

A négy Péter egyike (a másik három: Nádas, Esterházy, Lengyel), a 70-es évek ködlovagja, Hajnóczy Péter még negyven éves sem volt, mikor elhunyt. A legtöbb olvasó valószínűleg feledhetetlen kisregénye, a Halál kilovagolt Perzsiából miatt emlékszik rá, pedig ezen kívül is megjelent számos igen jelentős rövidebb szépirodalmi kötete, például az M, a Fűtő, vagy a Jézus menyasszonya. Azóta több gyűjteményes kötetet is összeállítottak, melyek szinte minden jól-rosszabbul sikerült írását tartalmazzák, azonban az eredetileg 1975-ben, a Valóság hasábjain megjelent Elkülönítő című, hatalmas botrányt és pereket kiváltó szociográfia eleddig mindenhonnan kimaradt és szinte teljesen beszerezhetetlen volt. Ezt a hiányt pótolta most a Magvető Kiadó.

 

A teljes szöveg 2010 óta kutatható, ekkor került a Szegedi Egyetem birtokába kilenc nagyobb doboznyi írás, amelyek többé-kevésbé összetartoznak. Maga az Elkülönítő alig 40 oldal, a jelenlegi könyv kisebbik hányadát teszi ki. Ez a Szentgotthárdi Elmeszociális Otthon mindennapi működéséről, és úgy általában a 60-as, 70-es években pszichiátriailag beszámíthatatlannak nyilvánított emberek igencsak áldatlan helyzetéről szól. Hajnóczy, ahogy a legtöbb írásában, itt is a hatalomnak a végletekig kiszolgáltatott kisember szenvedéseit beszéli el. Megtudhatjuk, hogy ebben az időszakban szinte bárkit elmebeteggé és cselekvőképtelenné lehetett nyilváníttatni és zárt osztályra lehetett szállíttatni, ahol a legalapvetőbb feltételek sem voltak adottak, sokszor még orvos sem látta a betegeket. S hogy ez a leleplező írás óriási indulatokat váltott ki az akkori hatalom képviselőiből, nem is meglepő – mindent megtettek, hogy az írót ellehetetlenítsék és a további kutatásokat megakadályozzák.

 

A kötet nagyobb részét az Elkülönítővel kapcsolatos kutatások, levelezések, interjúk, beszélgetések, hivatalos iratok teszik ki, illetve helyet kap három fontosabb rövidprózai írás is: „A nagy jógi légzés”; „Karosszék, kék virág”; „Jelentés”. A szerző 1972 és 1980 között mániákus pontossággal összegyűjtött bármit, ami valamilyen formában kapcsolódott kutatásához, hisz így, komplexen is ki akarta adatni a művet – így átrághatjuk magunkat különböző hivatalos, fenyegető hangvételű, vagy a szerző állításait igazoló, sokszor névtelenül íródó levelek tucatjain, vagy korabeli rádióinterjúkon is.

 

A Jelentések a süllyesztőből egy igen fontos szociográfiai munka keletkezését, kiadatását, a szerző és az írást közlő lap meghurcolását, valamint a 70-es évek szociológiai, szociográfiai, politikai helyzetének pontos lenyomatát adja. Mint ilyen, nem könnyű olvasmány és főleg a Hajnóczy-rajongóknak, vagy az imént említett tudományágak iránt érdeklődőknek ajánlhatom elsősorban.