Interjú: László Zoltán - 2013. június

A 2013-as Könyvhétre jelenik meg László Zoltán új könyve, az Egyszervolt. Ez alkalomból Tóth Éva kérdezte a szerzőt.

 

Olvastam több korábbi művedet. Szerettem a Nagate sci-fi környezetben játszódó, de számomra mégis inkább a fantasy műfajához közelebb álló stílusát, tetszett a folyatásaként készített Nulla pont sci-fi hangulata. Most egy hamisítatlan urban fantasy került a boltok polcaira. Mesélnél róla egy kicsit, miről fog szólni a történet?

 

Az Egyszervoltban a régi mesehősök leszármazottai rejtőzködő kisebbségként élnek köztünk: dolgoznak, adót fizetnek és akár egymás rovására is boldogulni akarnak. A regény hőse, Karsa Harlan Transzóperencia, e remélt mesehős-őshaza megtalálása körüli intikák kellős közepébe csöppen, pedig ő csak az elveszett gyerekkorát próbálja megtalálni. Ami nem igazán egyszerű, ha titokzatos meseszervezetek, iratmániás hétfejű sárkányok, a parlamenti képviselőket manipuláló óriások és legalább két potenciális barátnő nehezíti a dolgát. 

 

Honnan jött a magyar népmesei vonatkozás ötlete, mi vitt el ebbe az irányba?

 

A Delta Vision 2006-os 77 [Hetvenhét] antológiájába már írtam egy népmesei feldolgozást, és annak nagyon élveztem minden sorát. A mesék többnyire addig tartanak, hogy a szerelmesek egymásra találnak és „boldogan élnek, amíg”. De nyilván lesznek gyermekeik, unokáik, akiknek már olyan, cseppet sem mesés korban kell boldogulniuk, mint a rendszerváltozás utáni évtizedek.

 

Több kiadónál jelent már meg könyved. Az Egyszervolt című regényed az Agave könyvheti újdonságai között található. Mi sodort a kiadó felé?

 

Már A Keringés megírása után megfordult a fejemben, hogy elküldöm nekik is a kéziratot, de akkoriban az sf és fantasy zsánereiben nem igazán adtak ki hazai szerzőket, úgyhogy azt gondoltam, inkább megspórolok egy udvarias elutasítást. Aztán megjelent Izing Róbert és Brandon Hackett regénye, és úgy gondoltam, ideje bekopogtatni. Olvasóként nagyon szeretem az Agave stílusát, úgyhogy büszke vagyok rá, hogy ez a regény náluk jelenik meg.

 

Mi volt az oka a korábbi kiadóváltásoknak?

 

Semmi személyes. Amikor kiadót keresek egy regényhez, az alapján döntök az ajánlatok között, hogy hol lenne jobb helyen: beleillik-e a kiadó profiljába, milyen marketinget tudnak mögé tenni stb. Az előző regényem a Galaktikánál volt a legjobb helyen, a mostani az Agavénál. Lehet, hogy a következő regényem, ami jelen pillanatban sci-finek néz ki, majd megint a Galaktikához kerül, ki tudja?

 

Melyik stílus áll hozzád a legközelebb: sci-fit vagy fantasyt írsz szívesebben?

 

Mindkettőt egyformán szeretem, inkább valamiféle hangulati kérdés, hogy mit írok éppen. És szeretem vegyíteni a kettőt. Az Egyszervoltban például vannak óriásrobotok. Az urban-fantasy Nagatéhoz pedig egy sf-folytatást írtam. Azt hiszem, nem kedvelem a merev kategóriákat.

 

Ha már az írásaid műfaját kitárgyaltuk, akkor beszéljünk egy kicsit a technikájáról is. Hogyan kezdesz neki egy regénynek?

 

Az első az ötlet. Hogy mit akarok elmondani az olvasónak. Ehhez szorosan kapcsolódik a háttérvilág, mert gyerekkorom óta imádom az alaposan kigondolt, hihető világokat. A karaktereket a szerint válogatom össze, hogy minél jobban segítsék az ötlet kibontását, ahogy a cselekmény is részben ezt szolgálja.

 

Milyen körülmények között szeretsz alkotni?

 

Szükségem van nyugalomra, kávésbögrére, meg egy metált bömböltető fülhallgatóra, lényegében ennyi. Korábban fegyelmezetten, napi szinten írtam a hajnali órákban, de aztán megszülettek az ikerfiaim, és az elkövetkező évek nem igazán az írásról szóltak. A helyzet ugyan javul, ahogy a srácaim cseperednek, de igazán máig sem értem, hogyan tudtam megírni az Egyszervoltot. Sajnos a rendszeres írásra még mindig nem tudtam rávenni magam, úgyhogy hónapok óta csak ott tartok, hogy készülök a következő regény megírására. Egyszer majd biztosan elkezdem.

 

Vannak kérdések, amelyeket mindenképpen fel kell tenni egy ilyen interjúnál. Az első, hogy mi volt az, ami miatt elkezdtél írni?

 

Imádtam olvasni, édesapám már kisiskolás koromban könyvtárba hordott. Végigolvastam mindent, ami érdekelt, de rá kellett jönnöm, hogy leginkább az SF érdekel. Kamaszként, amikor az ember keresi az önmegvalósítás lehetőségeit, természetes volt, hogy megpróbálok én is történeteket írni. Úgy látszik, elég jól ment.

 

A másik kihagyhatatlan kérdés, hogy ki az, akire példaképként tekintesz, akinek a munkássága meghatározó volt abból a szempontból, hogy írásra adtad a fejed? Gondolom, hogy a példakép a műfaji irányultságot is kellőképpen befolyásolta.

 

Amikor elkezdtem az első regényemet, a Hiperballadát – klasszikus hiba egyébként, hogy regényírás közben akar az ember megtanulni írni –, teljesen Gibson és a kiberpunk hatása alatt voltam. Imádtam az SF újhullám írásait is a maguk költőisége miatt, de a cp volt az, ami még az SF-en belül is ablakot nyitott a számomra valamire. Aztán ezt valahogy ki is írtam magamból, és a második regényemre már valami nagyon mást akartam. Ebből lett a Nagate városvilága. De úgy gondolom, a cp szellemisége azért máig elkísér az írásaimban.

 

A múltbeli írók után beszéljünk a kortárs írókról, a kollégákról. Ki vagy kik azok a személyek, akiknek a regényeit szívesen olvasod a kortárs szerzők közül?

 

Ahogy mondtam, hangulati kérdés is, hogy sf-t vagy fantasyt írok. Az Egyszervolt azért lett ilyen modern mese, mert valahogy mostanában hadilábon állok az SF-fel. Nagyon kevés olyan művet találok, ami igazán elvarázsol, és nem a szerzői hibákat strigulázom. Mégis, az utóbbi évben két SF volt az, ami ezt megtette: A Tűz lobban a mélyben Vernor Vinge-től és a Kvantumtolvaj Hannu Rajaniemitől.

 

A technika és az igények fejlődésével nem lehet kikerülni a papír könyv vagy e-könyv kérdést sem. Mi a véleményed az elektronikus könyvekről?

 

Egyelőre nagyon gyerekcipőben jár ez itthon, de biztos vagyok benne, hogy a jövő ez lesz. A papírkönyveket majd a geekek fogják gyűjteni, a többség elektronikusan olvas. Javarészt kalózmásolatokat. Szerzőként felfoghatom ezt úgy, hogy rossz, mert bevételtől esek el, és jó, mert a lényeg mégiscsak az, hogy minél többen olvassák, amit írok.

 

Tavaly ugyancsak az Agave Könyveknél jelent meg Brandon Hackett (Markovics Botond) Az ember könyve című regénye. A normál könyvvel egy időben, e-könyv formátumban is kiadásra került a történet. Tervezitek, hogy az Egyszervolt mindkét formában megjelenik?

 

Egyelőre nem. A kiadó és én is kivárunk az e-könyvpiaccal kapcsolatban.

 

Számomra az Agave Könyvek a jó könyveket és a megbízható minőséget jelenti. Kívülállóként úgy látom, hogy gyorsan dolgoznak, és profi szinten végzik a könyvkiadás „művészetét”. Mi a Te véleményed a kiadó munkájáról, jó volt velük együtt dolgozni?

 

Nekem is ez volt a benyomásom róluk, és most belülről is csak meg tudom erősíteni.

 

Volt valamilyen beleszólásod az Egyszervolt borítójának grafikájára vagy teljesen a kiadóra bíztad a borító elkészítését?

 

Volt egy koncepcióm, és ők is hoztak két másikat. Közösen döntöttünk, melyik legyen a végleges irány.

 

Elégedett vagy az eredménnyel?

 

Van egy olyan kérdés, hogy nem fiatalabb korosztályt lő-e be a borító, mint akiknek a regény szól, de ez majd kiderül, miután a boltokba kerül a regény. Nekem mindenestre tetszik.

 

Utolsó kérdésnek mi más maradhatna, mint hogy érdeklődjek a további terveidről. Mikor, hogyan és merre tovább?

 

Ahogy említettem, kitartóan készülök a következő regényemre, ami egy jó kis SF lesz belakott Naprendszerrel és százmilliónyi idegen lénnyel, akik váltig állítják, hogy az emberiség a teremtőjük, és akiket nekik szolgálniuk kell.