László Zoltán: Nagate

A DeltaVision Kiadó az utóbbi időkben nagyon belehúzott. Azelőtt sem bárgyúskodtak (a vérbeli szerepjátékosok tudnának erről sokat mesélni), de az igényes, számos mérvadó fórumon is elismert sci-fi/fantasy terén most kezdtek el igazán mozogni. Belekezdtek Peter S. Beagle életműsorozatába (A fogadós éneke jelent meg eddig), további remek könyveket adnak ki a kortárs, illetve a nyugaton már klasszikusnak számító SF/F irodalomból – és felkarolják az új generációs magyar írónemzedék egy-két kiemelkedő tagját is…

Kleinheincz Csilla után az 1977-ben született László Zoltán új regénye is náluk jelent meg. L. Z.-nek nem ez az első könyve – hat évnyi kiadókeresés után 2005 elején végül a könyvesboltok polcaira kerülhetett Hiperballada című kötete, amin kritikusai William Gibson és Gáspár András hatását érezték. Emellett egy-két novellája is megjelent pl. az Átjáróban és a Galaktikában, a múlt évben pedig elnyerte a European Science Fiction Society által fiatal reménységeknek odaítélt Encouragement Award-ot.

Második regénye, a Nagate különös hangulatú hibrid. Van benne egy kis sci-fi, jó adag fantasy (urban és klasszikus egyaránt), némi steampunk, amúgy meg ősi mítoszok és mesék fordulatai és karakterei köszönnek benne vissza, de meglehetőst sajátos módon. Olyasmi világról, ahol a fantasy alapvető fajai és kasztjai épp úgy jelen vannak, mint a modern kor jellegzetességei, hallottunk már. Olyan, képzelet teremtette világról is, ami a saját, mindent átható törvényei szerint működik.

Nagate a maga nemében mégis egyedülálló. Ez ugyanis egy városvilág, melyben a legkülönfélébb negyedek vannak, és melynek utcarengetege folyamatosan változik. A Földről egy – időközben sajnálatos módon bezárult – dimenziókapun át ide érkező embereket azonban ennél jóval több meglepetés fogadja.

Nagatét ugyanis a legkülönfélébb fantáziateremtmények népesítik be, a világ fizikai törvényei pedig igen sok ponton eltérnek a felénk megszokottól. Így a földiek kénytelenek újrakezdeni az ipari forradalmat – s hogy jól megy nekik, azt már az első oldalak alátámasztják. Merthogy ezek a mi földijeink, egy nagy európai cég, a Menedzsment Nagatéba szakadt kiválóságai nekilátnak a városvilágot új piacként bekebelezni. Az ipar mellett a kereskedelmet is forradalmasítják – persze, csak a területszerzés jó öreg európai hagyományai szerint.

Ami nem jelenti azt, hogy mindenkit legyilkolnak, de azért a megannyi örökéletű faj számos tagját szervezik be ipari munkásnak, hogy aztán eladhassák nekik mindazt, amit megtermelnek (ideértve természetesen civilizációnk olyan csúfos hozadékait is, mint pl. a kábítószerek). Persze ez még a nagatei születésű emberek egy részének sem tetszik, nemhogy a többi szerzetnek. Sokan, a tündérekkel az élen, egyenest a Földről jött halandókat teszik felelőssé a mágikus Egyensúly felborulásáért, avagy a Felbomlás elkezdődéséért.

A helyzetet bonyolítja, hogy a legtöbb nagatei népnek megvan a maga vallásos elképzelése mindarról, ami világukban történik, s egyes jóslatok arra utalnak, hogy eljön majd egy halandó, aki képes lesz Nagate végeláthatatlan utcáin eligazodni, és – fajából egyedülállóan – ért majd a mágiához.

Ez pedig (ennyit elárulhatok) egy utcakölyök, Vizo, egy óriás fogadott gyereke. Ez az óriás sem akárki – egy Földről érkezett, ám a Menedzsment ellen fordult nő tanításait követve ő lesz a feje a munkások lázadásának. A megannyi, Nagatén idegenül ható földi vonatkozású tevékenység, eszköz és szöveg közt épp ez a legkülönösebb: Marx tanai, amint orkok, goblinok és egyéb hasonló fajzatok sztrájkba lépnek, majd munkaeszközeiket fegyverré alakítva szembeszállnak az elnyomókkal…
Már önmagában ez a húzás is jelzi, hogy az író nincs híján az ötleteknek!

A történet fővonala egyébként Vizo és az őt kísérő különféle figurák útja Nostrallba, a Városmélybe, ahol a tündérek tanai szerint az utolsó Teremtő szunnyad – őt kell felkeresniük a kezdetben mit sem sejtő, szurtosképű srác vezetésével, hogy megkérjék, vessen véget a Felbomlásnak, mely valóban egész Nagate létét veszélyezteti.

Vizo útitársai közt emberek és más szerzetek is akadnak, közülük az egyik legérdekesebb a Földről elszármazott programozó, Del Naja alakja, aki a nagatei körülmények között semmi hasznát nem veszi tudásának, és inkább vándormutatványosként, kereskedőként tengeti napjait, mintsem hogy a Földre való visszatérés lehetőségének elveszte miatti depresszió hatására megölje magát… Részint kiábrándult, részint emberséges, magányos farkas jellegű figurája sok tekintetben kiegyensúlyozó erő az örökéletű és a halandó szereplők között.

Apró betűkkel szedett, hosszú könyv a Nagate, melyet mégis mindvégig izgalmasnak talál az olvasó. Bár itt-ott elburjánzanak a különben szép leírások, sosem tudhatjuk, mi vár ránk a következő oldalon (akárcsak Nagate utcáin…), ugyanakkor meg valahol mélyen belül az ember sejti mégis, mifelé halad a könyv. Meglehet, a jelenkorunkra való utalások (melyeket az író elsősorban Del Naja szájába ad) egy része száz év múlva nem sokat fog mondani a jövő- és reménybeli olvasónak, ám ő ugyanúgy fogja érteni, érezni a regényt, hiszen mindnyájunk ősi gyökereiből táplálkozik.

Feltéve persze, hogy addig nem válik visszafordíthatatlanná a mi világunk Felbomlása…