Főkép

Mielőtt hozzákezdtem e cikk megfogalmazásához, gondolkodtam, honnan is lenne érdemes elindítani a gondolatmenetemet. Talán ott kellene kezdeni, hogy adott egy hazánkban gyakorlatilag ismeretlen lengyel sci-fi író (nem mintha egyébként a lengyel fantasztikum annyira ismert lenne itthon…), akit Stanislaw Lem örökösének tartanak, s ennek megfelelő népszerűség és elismertség övezi, valamint adott a furcsa című regénye, amely új irányt mutat a science fictionben? Vagy inkább arról kellene beszélnem, hogy a Typotex kiadó a tavalyi év folyamán elindított egy új, lenyűgözően szép borítókkal büszkélkedhető sorozatot (Science in Fiction), amelyben sorra adják ki európai fantasztikus írók tudomány-közeli, szépirodalmi minőségű regényeit? 

 

Mesélek inkább arról, hogy milyen izgalmas élmény is az, amikor egy regénynek vannak olyan bekezdései, melyekből jó, ha minden második szót értek, annál az egyszerű indoknál fogva, hogy nem vagyok kvantumfizikus. Nem olyan rég tapasztaltam hasonlót, Greg Egan Diaszpórájánál, ám míg Egan próbált bevezetni a tizenkét dimenzió rejtélyeibe, addig Dukaj inkább az olvasó szellemi teljesítményére épít. Megtornáztatja az agytekervényeinket, nekünk kell felépíteni világát, összerakni az apró utalások és félmondatok közül, hogy mi is történik épp a szereplőkkel. Nem egyszerű feladat ez, nem kizárólag azért, mert nincs fizikusi diplomám: a rejtély, a felfedezés legalább annyira fontos részét képezi a regénynek, mint a cselekmény, így aztán csak óvatosan merek írni róla – élvezetesebb lesz, ha mindenki saját maga érti meg a történetet.

 

Valamikor a távoli jövőben a Földön még emberek is élnek. Egy Zöldvidék nevű helyen kis közösségként élik mindennapjaikat – lovakat tenyésztenek, kertészkednek, a közeli piacon kereskednek, szerelemre és új családokra találnak, mint ahogy mondjuk a középkorban, kora újkorban éltek őseink. Azonban mégis akadnak eltérések a saját múltunkhoz képest: az emberek különös lényekkel tárgyalnak, halott emberek szellemeivel találkoznak és beszélgetnek, miközben főhősünk a Perverziónak nevezett bizarr esemény folyamán végleg megismeri a természetfelettit. Bartlomiej mester segíti feldolgozni ezt az élményét, aki már közel háromszáz éves, és nem kevés tapasztalattal rendelkezik a csillagok világában…

 

A rövid cselekményleírás alapján könnyebben képzelne el az olvasó egy fantasztikus családregényt vagy egy XIX. századi horrort, mintsem vérbeli sci-fit, pedig erről van szó. Olyan témák kerülnek elő, mint az univerzum felfedezése (nem is akármilyen módon!), a regény alcíméül is szolgáló Einstein-Podolsky-Rosen-paradoxon, a poszthumán fejlődés lehetősége és (erkölcsi-morális) aggályai vagy az idegen létformákkal való találkozás kérdése – mindez Dukaj egyedi, kezdetben kicsit furcsa, de fokozatosan egyre szebbnek tűnő stílusában. A különös jelenségek bemutatása kifejezetten elbűvölő, a vidékies, lassú élet és a minden képzeletet felülmúló technológia közti kontraszt magával ragad, de nem zökkent ki: Dukajnál minden a helyén van, semmit nem visz túlzásba, véletlenül sem dagályos vagy bőbeszédű.

 

Akárcsak az olvasót, a rejtély a szereplőket is eléri, ám ők sem tudnak megbirkózni egy rajtuk jóval túlmutató világ képével. Számukra felfoghatatlan és megérthetetlen majdhogynem minden, ami kis kolóniájukon túl zajlik – ennek leírása pedig meglepően emberivé teszi a figurákat. Az emberek viselkedése, beszéljünk akármelyik évszázadról is, Dukaj szerint nem változik: ugyannyira hajlamosak leszünk vétkezni, a szeretet és a hűség továbbra is a legfontosabb marad. S persze változatlan az elutasítás, a gyűlölet is azok felé, akiket nem ismerünk (vagy nem akarunk megismerni), legyen szó egy idegen kultúráról vagy egyszerűen csak egy másik emberről, aki szerintünk nem úgy viselkedik, mint kellene.

 

Különös regény az Extensa, pedig alig kétszáz oldalát egy délelőtt alatt kényelmesen ki lehet olvasni. Tartalmában mégis jóval többet nyújt – legyen szó poszthumánokról, az EPR-paradoxonról, vagy egyszerűen csak magáról az emberről. Olyan olvasóknak merném ajánlani, akik többet keresnek egyszerű kikapcsolódásnál, akiknek fontos a minőség és az igényesség, s persze nem riadnak meg a science fictiontől sem. Nem mondanám azt, hogy minden sorát meg fogjuk érteni, viszont izgalmas szellemi kiránduláson vehetünk részt – az ilyesmit pedig meg kell becsülni. Ilyen kezdet után a Science in Fiction sorozat többi részét is muszáj lesz beszerezni, elvégre azok is hasonlóan kitűnőnek ígérkeznek.