Főkép

Stephen King munkássága és jelentősége már régóta messze túlhaladja azt a szintet, amit azok az olvasók feltételeznek róla, akik a „horror” címke miatt viszolyogva fordulnak el a könyveitől (bár King népszerűsége vitathatatlan, ilyen olvasók igenis léteznek), hiszen a horror, fantasy, életrajzi és más művei mellett igazi drámai mélységű, szinte már szépirodalmi műveket is írt, gondoljunk csak A remény rabjai vagy az Állj mellém! (néhol Állj ki mellettem!) című kisregényekre. Persze a misztikum az ilyen jellegű írásaiban is helyet kaphat, mint az Atlantisz gyermekeiben például, ám karakterei, írásmódja és leírásai bármelyik szépírónak dicséretére válnának. Legújabb, bár 1971 óta folyamatosan érlelt – monstre – könyve, a 11/22/63 is ezt a vonalat követi.
 
A 11/22/63 tehát nem horror, inkább a tudományos-fantasztikus irodalomhoz köthető, bár csak annyiban, hogy a terjedelem nagyjából öt százalékában időutazásról van szó: a múltba tett kitérő során az utazó összeismerkedik élete nagy szerelmével, és a találkozás hatására önként vállalt, talán az egész emberiséget megmentő küldetése teljesen a háttérbe szorul. Az időutazással és hatásaival foglalkozó könyvek jó része operál a már szinte unalomig ismert pillangó-effektussal, vagy az időutazás paradoxonjaival. Itt, mivel King nem tudta/akarta meghazudtolni a róla kialakult képet, szintén lesz dolgunk valami hasonlóval. Az időutazás lehetőségének mikéntjére, módjára vagy miértjére ebben a könyvben nem kapunk feleletet, ez tényleg csak a körítés és a végkifejlet miatt került bele egyáltalán.
 
A könyv többi része inkább egy alternatív történelmi környezetben játszódó romantikus dráma, bár az alternatív kitételt kissé túlzónak érzem, lévén, hogy a könyv majd egészében a történelmileg – nagyjából legalábbis – valós, jól ismert Amerikában vagyunk 1958 és 1963 között. A művön egyébként nem nagyon lehet izgulni, sőt akciósabb rész sem igen van benne, talán két verekedést leszámítva. A politika is inkább csak érintőlegesen van benne egy-egy beszélgetés, visszaemlékezés vagy újságcikk apropójából, valamint még az egyébként mindig nyerő összeesküvés elméleteknek is búcsút mondhatunk ezúttal. Szerencsére ez Kingtől inkább csak meglepő, mint valódi aggodalomra okot adó tény. A könyv ezúttal sem okozott csalódást, de azért pár borzongásra éhes horror-fan esetleg csalódottnak érezheti majd magát.
 
Az időutazás ürügyén King visszavisz minket egyik kedvenc színhelyére, Derry-be, ahol az Az is játszódik, bemutatja nekünk, hogy a „bohócos-gyilkosságok” átélése és az azutáni év mennyiben változtatta meg a derry-i lakosok (különösen régi ismerőseink, Richie Tozier és Beverly Marsh), valamint a város életét. Megtudhatjuk, hogy Derry-vel (mint Dallassal is), valami még mindig nincs rendben, valami gonosz még mindig szunnyad ott, mélyen eltemetve. Jake (a főszereplő) derry-i és texasi öt évének története alatt pedig megtudunk mindent az ’50-es, ’60-as évek kisvárosi Amerikájának hangulatáról. Ez a miliő az, amiben King mindig lubickol. Sorait öröm olvasni, annyi mindent beleír saját kulturális és történelmi élményeiből, valamint elismerésre méltó mennyiségű kutatási anyagaiból. Szinte érezni a bűzt – főleg a nikotin bűzét –, ami ezekből a tudatos környezetvédelem előtti időkből árad, miközben állandóan szól a Lindy Hop és a Rock & Roll.
 
King karakterei természetesen most is életre kelnek a könyv lapjain: még a legkisebb mellékszereplőről – legyen az egy lázadó „beatnik” vagy a kisvárosi iskolatanács karót nyelt pozőrje – is olyan rövid, frappáns, mégis fényképszerű leírásokat kapunk, hogy öröm olvasni őket. A múlt bemutatása persze nem idealizált, még ha eleinte esetleg annak is tűnhet – főleg ha ismerjük King ’60-as évek imádatát. Kíméletlenül – bár nem harsogóan az arcunkba tolva – bemutatja az amerikai álom másik oldalát is, a recessziót, a „deszkát a lyuk fölött a szömörcésben”, a szegénységet, a kilátástalanságot, a bűnözést, a hidegháború pesszimizmusát és a kommunista-gyűlöletet.
 
A könyv története kerek, jól összerakott – bár ugye az időutazós szál nincs megmagyarázva –, történelmileg és politikailag hitelesnek tűnik. Azoknak, akik önként le tudnak mondani a magasfeszültség idegborzoló hatásairól egy hamisítatlan King-stílusban megírt romantikus történelmi dráma kedvéért, nem okoz majd csalódást, sőt mi több, azt hiszem, új rajongókat is könnyen szerezhet a szerző számára. A könyv filmváltozata elvileg már készül, producere maga King lesz.

 

A szerző életrajza
 
Kapcsolódó írások:

Ezüst pisztolygolyók (DVD)
A remény rabjai (DVD)
A halálsoron (DVD)
Lisa Rogak: Kísértetszív. Stephen King élete

Magyar Stephen King HQ