FőképA történelmi regények általában sikeresek. Elég, ha csak hellyel-közzel sikerül egy valóságosnak tűnő kort és helyszínt megalkotni, belepakolni néhány Jót és Rosszat, hadd küzdjenek egymással a számunkra oly egzotikusnak tűnő világban, majd a végén, természetesen, a Jó elnyeri méltó jutalmát, a Rossz meg a büntetését. De Edward P. Jonesnál ez nem így van. Pedig beleeshetne abba a jellegzetes hibába, amibe a rabszolgaság témájával foglalkozó szerzők java része bele szokott, nevezetesen, hogy a világot feketében és fehérben ábrázolják. Vannak a gonosz, elnyomó, rabszolgatartó fehérek és a jobb sorsra érdemes, kisemmizett feketék. Jonesnál nem igazán lehet egyértelműen eldönteni, hogy ki a jó és ki a rossz. Az igen sok szereplőt mozgató történetben csak pár karakter van, akikről egyiket vagy másikat állíthatnánk. A legtöbb ember a rendszer áldozata.

A könyv magyar címe, Az ismeretlen világ sajnos pontosan az ellenkezője az eredetinek: The Known World (Az ismert világ). A cím megváltoztatása véleményem szerint azért is óriási hiba, mert az afroamerikai származású szerző pontosan a már belénk gyökeresedett sztereotípiákra és előzetes ismereteink nem megfelelő voltára játszik rá. Ez a világ nem feltétlenül volt olyan, mint ahogy azt mi ismertük. A könyv legnagyobb szenzációja az volt, hogy a legtöbb amerikai, így a feketék is ebből tudták meg, hogy a rabszolgatartók nemcsak fehérek, hanem szabad feketék is voltak.

A rabszolgatartás a korabeli társadalmi berendezkedés elfogadott, szerves része volt. Annak létjogosultságát, legalábbis Délen, senki nem kérdőjelezte meg. Így ezt a feketék is, mind a rabszolgák, mind a szabadok, természetes dologként élték meg. És a rabszolgaság, ez a mai szemmel egyértelműen gonosz és elfogadhatatlan dolog folyamatosan morális dilemmák elé állította a benne élőket. A többség pedig, ahogy az lenni szokott, nem maga a patásördög, hanem csak egyszerű ember, aki elfogadja a játékszabályokat és nem próbál meg lázadni ellenük. A Feketéből és a Fehérből – szürke lesz. Csak két példa: Fern, az egyik színes bőrű szereplő harcol azért, hogy a (szabad) feketék is ugyanúgy tanulhassanak, mint a fehérek, de közben maga is rabszolgákat tart. Vagy John Skiffington az Északról érkezett seriff, bár nem szíveli a rabszolgaságot, de mikor ajándékba kap egy emberi lényt, eszébe sem jut felszabadítani.

Az Ismert Világ azonban nemcsak egy elvont fogalom a regényben, hanem egy konkrét dolog is. Ez pedig nem más, mint egy 16. századi térkép, ami Észak-Amerikát mint egy alaktalan, üresen (fehéren) hagyott masszát mutatja, ami valahol a spanyol gyarmatok felett terül el, és ahol bármi lehet. Ez cserélődik le a történet végére egy olyan térképre, amit egy szökött rabszolga készít, és ami hűen ábrázolja azt a birtokot, ahol addigi élete nagy részét töltötte. Jones a személyes, egyes emberek által átélt történelmet többre tartja, mint a hivatalosat. Fellép mindennemű történelemhamisítás és sztereotípia ellen. És egy jókora pofont is kioszt az amerikaiak mindentudó arroganciájának, a történet egyes részeit ugyanis egy kanadai pamfletíró örökíti meg, aki Érdekességek és furcsaságok déli szomszédainkról címmel közli a kanadaiak számára érthetetlen és megmosolyogtató Délről szerzett történeteit.