FőképA háborús regény műfaja igen elterjedt az amerikai irodalomban. Van jó pár amerikai polgárháborús, I. és II. világháborús regény, de ha belegondolunk, nem sok Vietnammal kapcsolatos mű juthat az eszünkbe. Amik születtek, néhány üdítő kivételtől eltekintve, szinte mind a kommersz kategóriába sorolhatók. A ’78-ban megjelent, majd rögtön az egyik legjelentősebb amerikai irodalmi díjat, a Nemzeti Könyvdíjat elnyerő A katona legszebb álma az egyik legjelentősebb és legsikeresebb vietnami témájú könyv. (Vele egy lapon említhetjük még a szintén Tim O’Brien által írt The Things They Carried című novellagyűjteményt, illetve az utóbbi évek egyik nagy könyvsikerét, Denis Johnson Tree of Smoke című regényét.)

A regény cselekménye több szálon fut. Az egyik szálon a félkegyelmű Cacciato közlegény homályos indíttatásból megszökik a háborúból, és gyalog elindul a 8600 kilométerre fekvő Párizsba – szakaszának tagjai pedig az üldözésére indulnak országokon és kontinenseken keresztül; a másik szálon Paul Berlin tizedes egyik eseménytelen, ám korántsem tartalmatlan éjszakai őrködését látjuk, illetve az ő gondolatait ismerjük meg a történetalkotásról; a harmadik szál pedig a szakasz háborús előtörténete.

Rögtön az első fejezetben megtörténik a dezertálás és elindul a hajsza is, ám mielőtt még komolyan elgondolkodnánk az itt ábrázolt események irreális voltán, a realizmus majdhogynem teljes hiányán, a 2. fejezet rögtön le is lövi a poént: a dolog meg sem történt, az egészet az éjszakai őrségben unatkozó Paul Berlin találja ki, így, jelen időben. Az időnként felidéződő, olykor humoros, de inkább tragikus és keserves emlékképek a szakasz életéből pedig furcsa kontrasztot alkotnak a „mi lett volna, ha mindenre fittyet hányunk és lelépünk” történettel.

Paul Berlin már rögtön Vietnamba érkezésekor megtanulta, csak úgy élhet túl, ha kikapcsolja az agyát. Egyesek ezt a lépteik számlálásával, mások marihuána szívásával teszik, Berlin pedig a fantáziája segítségével. Nem akar ő nagyon elrugaszkodni a valóságtól, mint ahogy nem is tud: nem tud kilépni a társadalmi elvárásokból, a rátestált „jó hazafi” szerepéből; nem akar ő mást, csak egy kis békét, ökörködni a haverokkal, világot látni, főleg Párizst, na meg egy kis szerelem sem jönne rosszul. Ezeket, ha a valóság nem is, de a képzelete megadhatja neki.

Látszik, hogy O’Brien maga is megjárta Vietnamot, lépten-nyomon kiérződik az élettapasztalat a néhány oldalas, akár önmagukban is megálló történetekből: van itt minden – dzsungel, menetelés, összecsapások, a legváltozatosabb halálnemek és unalmukban egymást szívató bakák. Ennek igazi kontrasztja a „Cacciato nyomában”-szál, az itt történtek csodálatosak, kalandosak, és szinte mindig garantált a happy end. A három szál, bár eleinte egymástól jól megkülönböztethetőnek tűnik, az idő haladtával egyre inkább összekuszálódik és egymásba olvad. A végére már nem is vagyunk teljesen biztosak benne, hogy mi történt meg és mi történhetett volna.

Sajnálatos, hogy ez az egyetlen kötet, ami megjelent magyarul O’Brientől, és sem a kritikusok, sem az olvasók nem tüntették ki figyelmükkel. Pedig a fordítás is igazán jól sikerült, hála Gy. Horváth Lászlónak. A katona legszebb álmát nemcsak a háborús történetek kedvelőinek ajánlom, hanem azoknak is, akik kedvelik a több szálon futó, egymásba gabalyodó cselekményű regényeket, vagy a nem túl hardcore posztmodernt.