Regina O’Melveny: Téboly és gyógyulás

Manapság a történelmi regények széles skálájából választhat az olvasó. Aki a valamennyire valós történelmi adatokkal, megbízható forrásokra építő, kissé tankönyvi szintű prózát szereti, azoknak például ott van Ken Follett Titánok bukása című regénye. Akik a valós korképpel és társadalomábrázolással tarkított konspirációs elméletek szerelmesei, azoknak bátran ajánlhatjuk a Sorti házaspár regényfolyamát, az Imprimaturt és társait. Azoknak pedig, akik nem szeretik annyira a történelmet, inkább egy régebbi időkben játszódó kalandregényt szeretnének olvasni, az Agave nyújt remek szórakozást a Római kémmel, vagy akár C.J. Sansom Matthew Shardlake-sorozatával. De mi van azokkal, akik csak egy szimpla regényt szeretnének olvasni, mindenféle kaland és izgalom nélkül, és csak egy utazást szeretnének tenni Európa reneszánsz világában? Azoknak itt a megoldás, Regina O’Melveny első prózai alkotása, a Geopen Kiadó jóvoltából megjelent Téboly és gyógyulás.

A történet az 1590-es évek elején kezdődik. A híres velencei orvos, Dottore Mondini immár tíz éve eltűnt, s mindössze egy-két levélben ad hírt magáról családjának. Lánya, az ugyancsak orvos, de a kor szokásai miatt nem jó szemmel nézett Gabriella Mondini nem találja helyét otthon. Az anyja tilalmai ellenére útnak indul szolgáival, akikre barátként tekint, hogy a hátrahagyott levelek információmorzsáit használva kiderítse, merre lehet az atyja, s hogy vajon valóban elragadta-e a holdkór (nem kell vérfarkasokra gondolni), vagy talált rá gyógymódot. A történet kissé egysíkú, s olykor kiszámítható is, ráadásul áthatja egy nagy adag romantikus hangulat. Egy-két „kötelező” haláleseten kívül semmiféle kaland nem esik meg hőseinkkel, pénz is végtelen mennyiségben áll a rendelkezésükre, s a megfelelő pillanatokban az isteni gondviselés eredményeképpen mindig kedvező helyzetbe kerülnek. Ami viszont ellensúlyozza a könyv kicsit idillikus hangulatát, azok a múltbeli események, valamint az apa levelei, amelyek számomra a könyv csúcspontjait jelentették.

A könyv a történelmi regények kategóriájába tartozik, de itt nem igazán a korszak bemutatása vagy az ismereteink mélyítése a cél, a regény leginkább a helyszín és idő szempontjából minősül történelminek. Az adott időszakról (1590) keveset tudunk meg, egy-két elnagyolt információt kapunk csak a kálvinistákról és keresztényüldözésekről, és leginkább az orvosi mendemondák és gyógymódok kapnak hangsúlyosabb szerepet. Nekem különösen tetszett a kor egy-két érdekesebb, számunkra irreális betegségének a leírása, ezek mindegyike egy-egy tanulságosabb történettel, mesével is szolgál.

Ami a karaktereket illeti, az írónő mindenkinek a lehető legjobb oldalát mutatja meg és ez erősíti a regény romantikus vonalát: itt van például a főhőst lányukként szerető szolga házaspár, az apját mérhetetlenül imádó lány, vagy az út közben megismert szerelmesek, akik akár országokon át is követik kedvesüket. A kötet antagonistája számomra az anya volt, de ő csak a kötet elején szerepelt, és az ő negatívabb jelleme valamennyire személyes vallomásként funkcionált – hisz az alkotás részben önéletrajzi ihletésű. A flashbackek is az apa-lánya kapcsolatot erősítik, és ezekből megtudunk egyet-mást az apáról is, de a lélekábrázolás a levelekben csúcsosodik ki igazán.

Ami mindenképpen kiemeli a regényt a szürkeségből, azok a gyönyörű leírások, metaforák és hasonlatok, amiket az írónő használ. Regina O’Melveny költő volt korábban, s a költői világban elengedhetetlen képeket remekül beillesztette a regényébe is. Nem is annyira a tájleírásokra gondolok, hanem inkább a különböző gondolatok ábrázolására. Bár az írónő leírásai talán nem olyan érzékiek, mint teszem azt Murakami Harukinak, mégis remekül beléjük tudjuk élni magunkat.

Regina O’Melveny első regénye tökéletes olvasmány lesz azok számára, akik eddig nem kalandoztak a modern világon túl a regényekben, mert féltek a történelmi maszlagtól, gondolkodástól vagy karakterektől. És azok számára is, akik szeretnének gondolatban részt venni egy lelki-fizikai utazáson, viszont nem szeretnék túl erősen átélni az utazás okozta lélektani sokkot. Ezen felül mindenkinek ajánlom, aki szeretne kicsit eltávolodni a mindennapok világától, s szeretne kikapcsolódni. A különböző mesék és levelek pedig valóban elgondolkodtatóak, ám aki komolyabb olvasmányra, vagy valós történelmi regényre számít, az rossz helyen keresgél.

Részlet a regényből