Szappanos Gábor: Boldog Szindbád pokoljárásai
Írta: Habony Gábor | 2012. 06. 09.

Igen ám, de értékelni csak viszonyrendszerben lehet, az meg nincs. Nem hasonlíthatom az Ezeregyéjszakához, mert bár Szindbád, a főhős valahonnan onnan ered, csakhogy a nevezetes mű megszületése óta igencsak sok különféle jelentéstartam rakódott le ebben a karakterben. Végeredményben egyetlen biztos jellemvonása maradt meg tisztán: akárcsak Odüsszeusz, Szindbád is maga az utazás megtestesítője, az örök utazó.
Mivel a szerző, Szappanos Gábor igen sokat merített a Krúdy-féle Szindbád-alakból, ezért őhozzá is hasonlíthatnám ezeket a novellákat. Ezt viszont azért nem tehetem meg, mert a Szappanos-féle Szindbád időnként visszanyúl ugyan a Krúdy-érába, de érezhetően modernebb alak. Eddigi kalandjai, finoman szólva, a szabad szexualitással terhelt mai világba emelték a bohém kicsapongást, ahogy azt különféle irodalmi lapokban és felolvasóesteken olvashattuk-hallhattuk. Ugyancsak ilyen irány jellemezte az ekultúrán is megemlített A királynő mélyént, amelyben bár a kaland az ókorban játszódik, a kiindulási pont mégiscsak jelenkori.
Mindezen okokból a Boldog Szindbád pokoljárásai csak Szappanos egyéb Szindbád-műveihez és önmagához viszonyítható hitelesen. Ebben az értékrendszerben pedig ismételten feljebb tette a lécet a korábbiaknál. Szindbád megkomolyodott valamelyest, sokkal filozofikusabb lett és mint minden filozofikus alakot, foglalkoztatni kezdte a halál és az azon túl lévő dolgok kérdése.
Ez persze még nem lenne különleges, ám ez esetben egy olyan alakról van szó, akit rendre-másra különféle írók támasztanak fel, hogy mindenféle kalandokba keverjék. Szindbád alakja az irodalmi hagyomány része, emiatt nem nyugodhat, és pokoljárásait illetően részben a földi poklot kell megtapasztalnia. Hiába avatják boldoggá rögtön az első történetben, ha lehetetlen megszentesülnie.
Lehetetlen, mert egyszerűen nem illik a karakterhez, hogy csak úgy felrepüljön a Mennybe (bár talán egyszer erről is kapunk egy novelláskötetet). Ő inkább az a típus, aki nyughatatlan élőholtként kering a temetőben, vagy épp magában elátkozza mindazon tollforgatókat, akik nem hagyják békében pihenni legalább egy fránya évszázadon keresztül. Az a fajta karakter, aki élvhajhász minőségében még a halálban is élvezetet lel, még ha egyfajta mazochista élvezetet is. Hádészba is csak azért megy, hogy csónakázzon egyet-kettőt a Sztüx-folyón; felesleges kilépnie a csónakból, hiszen előbb vagy utóbb úgyis feltámasztják.
Feltámad a temetőben, feltámad a boncasztalon és a pokolból kihúzva, de ugyanígy illik hozzá az a pillanat is, amikor koporsóját egy markoló kaparja ki egy építési gödör mélyéről. Itt érhető tetten Szappanos Gábor írói zsenije; egy irodalmi hagyományt jelentő karakter viszonylag rugalmas eszköz, ám ahogy az agyagból a jobb fazekas formálja ki a szebb edényeket, úgy a rugalmas karaktereket is csak a jobb írók tudják megfelelően formálni, alakítani. Szappanos Szindbád-karaktere olyasfélén lett kialakítva, hogy a dicstelen mozzanatokat és a hétköznapi zabálást ugyanúgy hozzáillőnek érezzük, mint a filozófiai magaslatokat. Amolyan modern korba kilépett ókori görög bacchanália-függő filozófus ő.
Emellett az elképesztő rugalmasság mellett a kötet másik erénye, hogy bár novellánként elcsúsznak az arányok, de összességében jól egyensúlyoz a komor hangulat és az önironikus humor között, amely utóbbi időnként kicsit erőltetettnek érezhető, de a lendületes stílus hamar átvisz ezeken az elhanyagolható és feledhető részleteken. Nem kell megijedni, még nem láttam olyan könyvet, amelyben ne lettek volna szóra sem érdemes bekezdések – amelyek kis mennyiségben még egyáltalán nem rontják az összhatást.
Bár a szerző ezt nem így gondolja, szerintem ez a kötet az írói pályájának egyik eddigi csúcspontja. Reménykedjünk benne, hogy lesz még ilyen, és akkor végre felállíthatjuk a Szappanos-alapú viszonyrendszert, amelyben majd értékelhetjük e kortársunk műveit.
Tartalom:
Az árvízi hajós
Dicstelen feltámadása
A holdolajos képű temetői hajós
Szantorinin
A boncasztalon
Szent Iván-éji csillagok alatt
A szabadságharcban
A parafenomén
Szindbád, a felhőoszlató
Szindbádnak fia lesz
A feminista teológus
Szindbád téli álma
Az alvilágban, 2036-ban