Főkép Vannak témák, amelyeket nehéz „lenyeletni” a túlkonszolidált közönséggel, de a nyitottabb olvasók értelemszerűen kevesebb előítéletet táplálnak egy 18-as karika iránt. Merthogy ez a korjelzés kétféleképpen kerülhet egy borítóra: a tartalom miatt, vagy pusztán marketingfogásként. Reménykedem benne, hogy már a cím és a bevezető bekezdés után is csak a nyitottabb olvasók maradtak itt, ezért nyugodt szívvel írom le: ezúttal a tartalom igényli azt a bizonyos piros karikát. Azonban ez korántsem határozza meg, hogy mi is ez a kötet valójában. A belső címoldalon az „Erotikus történelmi kalandregény” meghatározás áll, amely erősen közelít ugyan a valósághoz, de igényel némi kifejtést és háttérismeretet.
 
Először is: a könyv nem éppen erotikus, szívesebben nevezem egyenesen pornográfnak. Továbbra is tegyünk félre minden előítéletet és gondolkodjunk el rajta, hogy mennyire kizáró jellegű, ha a testiséget csak nedvekkel és trágársággal ábrázoljuk. Azonban Szappanos Gábor szó szerint eltapossa az ostoba előítéleteket és – egy művelt kujon szemtelenségével – szépirodalmi hangvételben ír a nemi aktusról.
 
Másodsorban vegyük a történelmiséget. Amikor egy szerzői estet és könyvbemutatót egy ókorkutató vezet és narrál, akkor bizony kiderül, hogy a kötet egyes eseményei és más elemei mennyire hűek ahhoz, amit a korszakról ma tudunk. Például Petra városának elképzelése, a helyi szokások és a vallás ábrázolása megegyezik a tudományos álláspontokkal. Kalandokban sincs hiány: aki ismeri Gábor írásait, az nem lepődik meg rajta, hogy egy újabb Szindbád-történettel ajándékozta meg olvasóit. Aki nem, annak írom, hogy ez a Szindbád valahol félúton lehet az Ezeregy éjszaka kalandora és Krúdy Gyula hedonista figurája között, s ráadásul egyben a szerző képzeletbeli alakmása is.
 
A királynő mélyén-t az teszi még sajátosabbá, hogy műfaji kevertségében nem áll meg a pornográf szépirodalmi kalandregénynek nevezhető ötvözetnél. Könnyedén továbblép és beemeli nem csupán az ősi mítoszokból ránk maradt alvilágjárás motívumát, de a spekulatív fikció néhány elemét is. Mára az irodalomban már csak a konzervatív sznobok beszélnek tiszta műfajokról: nincs értelme a megkülönböztetésnek. Az igényesség az egyetlen hiteles mérce, és ez a könyv lazán átugorja a lécet.