Főkép Szép számmal akadnak olyan emberek, akik vitathatatlanul hatással voltak a világ történelmének alakulására, a történelemkönyvek mégsem írnak róluk eleget. Valami ilyesmi történt a Martinique szigetének egyik cukornádültetvényéről származó, egzotikus szépségű Marie-Rose Tascher de la Pagerie-vel (1763-1814) is. Ha nem ismerős a név, az nem a véletlen műve, hiszen a hölgy hírnevét Joséphine-ként, Napóleon első feleségeként és Franciaország első császárnéjaként szerezte.
 
De lássuk, mit is kell tudni róla. Mindössze tizenöt éves volt, amikor férjhez ment, ám házassága sem boldog, sem hosszú nem volt. Miután férjét kivégezték, új életet kezdett, melynek első lépéseként belevetette magát a párizsi társasági életbe. Kegyeiért sokan, többek között igen befolyásos emberek is versengtek, és bizony akadtak köztük olyanok is, akik sikerrel jártak. Ekkoriban már forradalmi hangulat uralkodott Franciaországban, és a Konvent vezetői nagy reményeket fűztek egy fiatal katonához, Napóleon Buonaparte-hoz. Nem telt bele hosszú idő, és a két fiatal találkozott, majd 1796. március 9-én házasságot kötöttek.
 
Míg a császár katonásdit játszott, felesége otthon várta. Időnként mindketten félreléptek, ennek ellenére szerették egymást. Közösen érték el, hogy császárrá és császárnévá koronázzák őket. A nép ünnepelt, mindenki elégedett volt. De hiába a tehetség a birodalom ügyeinek intézésében, és a hihetetlen népszerűség, amikor kiderült, hogy Joséphine nem tud utódot szülni, távoznia kellett Napóleon mellől, ám első házasságából született gyermeki révén bekerülhetett Európa nagyobb uralkodó házainak vérvonalába.

 
A Napóleon-sorozat harmadik részében André Castelot, a belga származású francia történész gyakran idéz korabeli levelekből, iratokból, és igyekszik bemutatni Joséphine valódi arcát – a nőét, aki képtelen volt gyűlölni és igazán szeretett élni. A tudományos igényű, ám szépirodalmi jegyeket mutató monográfia jó néhány kellemes percet szerezhet a történelem szerelmeseinek, de azok sem fognak csalódni, akiket inkább a különleges emberi sorsok érdekelnek.
 
Részlet a könyvből