FőképRobert Merle regényéhez megtörtént eseményből merítette az alapötletet. Történt ugyanis, hogy a XVIII. század végén a Bounty hajón lázadás tört ki, amelynek eredményeként a legénység úgynevezett kemény magja csónakba rakta a kapitányt és pár hűséges matrózát, majd néhány tahiti bennszülöttel együtt egy, a sziklás partjai miatt szinte megközelíthetetlen lakatlan kis szigetre költözött, ahol az egyre fokozódó feszültség végül elkeseredett küzdelemmé fajult. A Pitcairn-szigeten történtek azonban csak húsz évvel később, az események egyetlen fehér túlélőjének elbeszélése alapján váltak ismertté. Mivel az egész olyan egzotikus, kalandos és titokzatos, nem csoda, ha számos művészember fantáziáját lángra lobbantotta. Saját bevallása szerint Merle is évekig érlelte magában a gondolatot, majd 1958-ban megszületett benne az elhatározás, és végül elkészült a valós eseményeknek csupán töredékét felhasználó, igazából elképzelt helyzetekből és személyekből kibontakozó regény.

Őfelsége Blossom nevű hadihajója Tahiti felé tart, amikor fedélzetén a hajóinas erőszakos halálát követően lázadásra kerül sor, melynek végeredményeként néhány további test fekszik kiterítve (többek között tisztek is). És ezen a ponton a legénység tagjai, függetlenül attól, hogy milyen szerepük volt az események alakulásában, választásra kényszerülnek: vagy Tahitin maradnak, és megvárják a következő angol hajót, vele együtt a szinte biztos akasztást (az érvényes törvények értelmében ugyanis nem csupán a tényleges elkövetők, hanem az őket tétlenül szemlélők is bűnösek), vagy csatlakoznak az elszánt maghoz, és megpróbálnak eltűnni a „korona” szeme elől (ez persze a felfedezések korában, amikor minden évben indulnak expedíciók távoli, még ismeretlen szigetek felé, nem is olyan egyszerű).

Mivel a kényszer nagy úr, a kapitány ez utóbbi megoldás mellett dönt, ám rajta kívül csupán nyolcan vállalják az örökös számkivetettséget. Ilyen kevesen sajnos nem képesek irányítani a hajót, így kénytelenek segítséget kérni a tahiti bennszülöttektől. Még szerencse, hogy velük van Purcell hadnagy, aki évekkel korábban már járt a szigeten, és ott jó barátságba került az egyik törzsfővel. Ha sikerül elég önkéntest toborozniuk, ha találnak egy lakatlan szigetet, és ha nők is tartanak velük, talán sikerül megteremteniük a földi paradicsomot. Ehhez persze le kéne vetkőzniük előítéleteiket és felsőbbrendűségi érzésüket, és képesnek kéne lenniük egyenrangú félként tekinteni a bennszülöttekre, ellenkező esetben az angol bíróság halálos ítéleténél is rosszabb sors vár rájuk.