FőképMintha a költészet önmagában már kevés lenne. Mintha rásegítés nélkül nehéz lenne verset olvasni. Talán könnyebb érteni a ritmusosan ráncba szedett szavakat, ha a zenész bácsik előértelmezik nekünk a hangulatot, átdöngicsélik magukon a mondanivalót. Vagy a cél egy többdimenziós, sokoldalú élmény létrehozása is lehetett, hogy a kimazsolázott „besztof versek” mellé ráadásként veretes trubadúrok ontsák a szebbnél szebb dallamokat. Ki tudja, mindenesetre a líra és a lant mindig kéz a kézben jártak.

Az általános iskolai irodalomtanítás fogyatékosságaként Szabó Lőrincről leginkább Lóci, illetve anyák napi versként az „Ima a gyermekekért” jut eszünkbe, és emiatt a köztudatban is részben afféle gyerekversköltőként él, mint Weöres Sándor. Sajnos ezt az érzetet erősítik Sajdik Ferenc illusztrációi is, akiről eleve Pom-pom és a Ludas Matyi-karikatúrák ugranak be. Ezek a rajzok egyedül a témájukban kapcsolódnak a versekhez, de véleményem szerint sem hangulatban, sem stílusban nem illenek hozzájuk. Nem Sajdik hibája – ő hozta a formáját, de lehet, hogy mást kellett volna felkérni.

Mivel Szabó Lőrinc nemcsak zseniális versíró, de műfordító is volt, a versei mellett kb. a kötet egynegyedét kitevő fordítás is helyet kapott a lemezen. Milyen jó a költőnek, hogy egy reggeli fürdést, egy tavon futó vízipókot, egy bántó szót is verssé tud fogalmazni, megtisztítani, magaslatokba röpíteni. Egész más szemmel nézünk eztán egy lepkére, mert Dzsuang Dszi álma után biztos eszünkbe jut: lehet, hogy ő álmodik bennünket.

Kalákáék az előszóban megvallják a költő fiához fűződő munkakapcsolatukat, ami magától értetődővé teszi, hogy ehhez a könyvhöz ők fognak muzsikálni, nem más. Ha elhagyjuk az összeesküvés-elméletet, akkor is kimondható: lehetett volna mást is találni erre a feladatra – persze hálátlan feladat ezeket a verseket megzenésíteni. Az ihlet kivárása helyett inkább a biztos felszínen korcsolyáztak. Alig néhány dal az, ami kár lett volna, ha nem születik meg.

Merthogy a zene a másik előszóban megvallott, „saját magán végrehajtott élveboncoláshoz” kellene közelítsen, hogy legalább hasonlítson „az emberben lakó elementáris érzelmekről, indulatokról, fájdalomról és gyönyörről” szóló művekhez. Ehelyett lagymatag háttérzenét kapunk a szokásos kalákás vidámsággal megfűszerezve. Még a nyolcéves lányom is megemlítette, hogy az általa elolvasott két vers (az egyik a „Lóci verset ír”) sokkal jobb leírva, mint megzenésítve.

Ez a kis kultúra-bonbon minden eddigi kritika ellenére kiváló lehetőség, hogy az ember odataláljon a 20. századi magyar líra kivételes alkotójához. Csak előbb az olvasás. Aztán meg hallgassunk.

A megzenésített versek:
Kortársak
Reggeli ének
Tegnap megbántott valaki
Lóci verset ír
Ima a gyermekekért
Különbéke
Hajnali rigók
Kaland
Tengeren
Vízipók
Tücsökzene (1, Nyugodt csoda; 2, Síppal, hegedűvel)
Nyitott szemmel
Szeretlek
Dzsuang Dszi álma
Hajnali látomás
Hazám
Tao Te King

Műfordítások:
W. Shakespeare: 75. szonett
F. Villon: Apró képek balladája
F. Villon: Siratom ifjúságom
Samuel Daniel: Ha majd…
Ch. Morgenstern: Léckerítés – A költői menyét – Az árva ümög