Főkép

Időről-időre rácsodálkozom arra, hogy egyes regények más-más címmel jelentek meg bizonyos országokban. Jelen kötet is ebbe a kategóriába tartozik, ugyanis Nagy-Britanniában a The Hollow, Amerikában azonban a Murder After Hours illetve a The Outraged Heart cím került a borítóra. Ez a megoldás főleg azért bosszantó, mert általában a szerző címválasztása tudatos és szándékolt, mi több, a történetben is történik utalás erre, illetve ennek eredetére. Jelen esetben például Agatha Christie kedvenc költője, Tennyson talán leghíresebb verse, az 1855-ben született „Maud” nyújtott ihletet, melynek kezdő sorait ezúttal Poirot idézi. És nem ez az egyetlen furcsaság…
 
A regény hangulata meglehetősen szokatlan, sokkal inkább egy regényére, semmint egy detektívtörténetére hasonlít, függetlenül attól, hogy van benne haláleset, nyomozás, sőt, még félrevezető bizonyíték is. Igazából maga Poirot is kilóg egy kicsit az egészből, ugyanis szinte semmi szerepe nincs az események alakulásában, hiszen a rendőrség nem óhajtja a segítségét, az áldozat rokonai sem adnak megbízást, mi több, a hajdan volt menyasszony sem kíváncsi az igazságra, ami úgy tűnik, egyedül csak Poirot számára fontos. A kis belga tehát kénytelen saját kis házikójában tréningezni azokat a bizonyos sokat emlegetett szürke sejtecskéket, miközben a szereplők élik a világukat, mi, olvasók pedig elmerülünk a Angkattel család világában, ami ugyan nem visz közelebb John Christow, a jóképű és sikeres doktor gyilkosának leleplezéséhez, ellenben tökéletesen bemutatja, hogyan torzítja el a jellemet az erőlködés nélkül szerzett, örökölt vagyon.
 
Utólag maga Christie is bevallotta, hogy hiba volt belekevernie Poirot-t a cselekménybe, így nem csoda, ha a saját maga által készített színpadi adaptációból egy az egyben kihagyta.
 
Persze azért nem szabad szem elől téveszteni, hogy minden szokatlansága ellenére ez akkor is egy Agatha Christie történet, vagyis természetes, hogy a háttérként felhasznált vidéki angol tájon kívül van itt minden, ami a kívánt hatás eléréséhez szükséges: hűséges személyzet, értelmileg lelassult feleség, fegyverbolond földbirtokos, munkáspárti arisztokrata, könyvmoly nemes úr, amerikai filmcsillag. Szóval aggodalomra semmi ok, ez egy zseniális történet, ami kis hazánkban nem először, és remélhetőleg nem is utoljára kerül kiadásra.

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november