Főkép Mikszáth novelláit természetes környezetükből kiszakítva közölni elsőre veszélyekkel teli vállalkozásnak tűnhet. A nagy elbeszélő egyes köteteit ma már sok kritikus éppen a sokáig fel nem ismert belső, történetek közötti kohézió miatt dicséri, az anekdotázó hangütés vagy az igazi mesemondókra jellemző könnyedség és természetesség szerepe eközben némileg a háttérbe szorult.
 
Ugyanakkor a mikszáthi történetszövés olyannyira összetett és – ami minden másnál fontosabb – élvezetes, hogy bármely rövidebb műve önmagában is kellemes perceket ígér. Akik például hamisítatlan, csattanóra kihegyezett, rövid novellákra vágynak, nyugodtan olvassák csak el a „Szomorú szép asszony” vagy még inkább a „Hosszú szerelem” című pároldalas kis remekeket, melyeknek humora elsőre egészen felhőtlennek tűnik, még ha utólagos elmélkedéssel rá is jöhetünk, hogy meglehetősen sötét képet festenek az emberi lélekről és társadalmi szokásokról.
 
E kritikusabb, ám kedélyességgel mindig jól leplezett mikszáthi hang érvényesül leginkább a „Páva a varjúval” történetében is, amely a tiltott gyümölcs édességének és az elcsábított szerető, vagyis a vágy megszerzett tárgyának birtoklása okozta csömör tanmeséjeként is felfogható. Még ennél is cinikusabbnak érezhetni a „Ne okoskodj, Pista!” megfordított drámai szerkezetét, az elodázott, mindenféle katarzist végképp nélkülöző végkifejletet, amit ugyan a szerző előrevetít, mégis meghökkentően frusztráló lehet. A novella elolvasása ennek ellenére tökéletes élvezetet ígér a helyzetek életszerű bemutatása, ugyanakkor a kellő írói távolságtartáshoz való érzék megnyilvánulásai miatt.
 
Aki ellenben igazi, hogy úgy ne mondjam, Jane Austen-i romantikus komédiára vágyik, annak a „Mindenki lépik egyet” című írást ajánlhatom. Ebben a hosszú novellában Mikszáth a szerelmesek boldogságát különféle akadályokkal nehezítő, ám boldog végkifejletbe torkolló műfaji elbeszélés jellegzetes elemeivel játszadozik, ám nem egyszerűen a megszokott fordulatok köszönnek vissza új gúnyában. Mikszáth mesterien képes fenntartani a feszültséget, és számtalan meglepetéssel szolgál a cselekmény bonyolításának részleteiben – emellett leplezetlen romantikussága ellenére végtelenül modern.
 
A „Farkas a Verhovinán” történelmi színezetét a „Galamb a kalitkában” kettős képe, az egymással szembeállított korerkölcsök regényes történetisége fokozza még tovább. Az „Egy éj az Arany Bogárban” a hiteles atmoszféra és a valószerűség elhitetése mögött a khiazmus ősi – itt nem retorikai, inkább szerkesztési – alakzatát veti be az ismerős és az újdonság szórakoztató, folytonos párharcának elsősorban tudat alatt ható fegyvereként.
 
Vegytiszta mikszáthi történetekre és hangulatra számíthatunk tehát, ha kézbe vesszük a kötetet. És ugyan lényegtelen, milyen sorrendben ismerkedünk meg a novellákkal, mindegyikre érdemes rászánni pár zavartalan percet, esetleg félórát, hogy hiánytalanul kiélvezhessük a zseniális történetbeli csavarokat, az eleven, szerethető alakokat, és mindenekelőtt az elsőrangú mikszáthi humort.
 
Tartalom:
Egy éj az Arany Bogárban
Farkas a Verhovinán
Páva a varjúval
Mindenki lépik egyet
Szomorú szép asszony
Galamb a kalitkában
Ne okoskodj, Pista!
Hosszú szerelem