Mikszáth Kálmán: Mesés várak / A gyermekszobában
Írta: Turán Beatrix | 2011. 10. 28.

Nem tudom, milyen forrásokból dolgozott a szerző, amikor a Mesés várak történeteit írta, és nem tudom, a történetekben mennyi a kitalált elem, de ez nem is olyan fontos, mert a történetek a valóságtartalmuktól függetlenül szórakoztatóak, és nem számít, hogy Mikszáth regéiben mennyi a valóság és mennyi a mese, én biztosra veszem, hogy Mikszáth történeteit ismerve ezentúl más szemmel nézek majd jó néhány híres várra és várromra.
A kötet második felében A gyermekszobában cím alatt összegyűjtött, meglehetősen változatos témájú írásokat olvashatunk. Ezeket az köti össze, hogy kevés kivételtől eltekintve a főszereplőik mind gyerekek. Ugyanakkor mégsem mondanám, hogy a történetek egy kaptafára készültek: számos történet bizalmas családi körben játszódik és egy-egy szívmelengető vagy éppen tragikus eseményről szól, más történetekben messzi városokba került, okos és csínytevő kosztos diákokról olvashatunk, és vannak olyan írások is, amelyekben a gyerekek szerepeltetése inkább csak ürügy, és Mikszáth valójában a saját véleményét írja le a korabeli magyar közélet egyik-másik visszásságáról.
Mind a Mesés várak, mind pedig A gyermekszobában történetei a jól ismert mikszáthi nyelven és stílusban szólalnak meg: a szerző mesélőkedve kiapadhatatlan, a nyelvhasználata pedig igazán gazdag és ízes, úgyhogy aki Mikszáth egyéb műveit szereti, az az itt összegyűjtött történetekben sem fog csalódni.
Végül megemlíteném még, hogy a kiadó láthatólag a teljességre törekedett és a szerző minden egyes írását és az írások minden egyes változatát igyekezett kötetbe foglalni. Valószínűleg ez a magyarázat arra, hogy A gyermekszobában történetei között több olyan is akad, amely a szereplők nevén kívül másban szinte nem is tér el egymástól.