Főkép Ismét egy érdekes művészettörténeti könyvvel ismerkedhettem meg, ezúttal Orosz István jóvoltából.

Réges régen, az 1500-1600-as években, amikor az uralkodók kedvenc hobbija a nekik nem tetsző emberek lefejezése volt, élt egy Ifj. Hans Holbein nevű festőművész. Számtalan alkotása közül, melyek szépen felsorakoztatják a korszak jellemző stílusjegyeit, egy messze elüt a megszokottól, ez pedig a Követek című festménye.
 
Szégyenszemre, amikor kihajtottam a borító fülét, csak felszínesen néztem meg a képet, majd miután úgy éreztem, hogy jó, a képből eleget láttam, nekikezdtem az olvasásnak. Már az első oldalnál éreztem, hogy valami nem stimmel, valami elkerülte a figyelmemet, hiszen miért kéne egy képet négykézláb, kicsavart fejjel nézegetni, hogy bármilyen lényeget is felfoghassak belőle. Az olvasónak nem is kell sokat várnia, hamar kiderül a turpisság: egy érthetetlenül elnyújtott koponya fekszik a két követ lába előtt, mint egy mérleg.
 
Hogyan kerül az oda? Miért pont egy koponya? Milyen többletjelentéssel képes felruházni egy ilyen anamorfikus jelenség a műalkotást? Egyáltalán van-e ott többletjelentés? Valóban Holbein festette a koponyát a képre? S mi van a rejtélyes “másik” képpel, mely a Mózes és Áron a fáraó előtt címet viseli ugyanannak a Hans Holbeinnek az aláírásával, mégis megkérdőjelezhető az eredetisége?

Többek között ezekre a kérdésekre próbál választ találni Orosz István is. Nagyon pozitív vélemény alakult ki bennem a könyvről. Gördülékeny szóhasználat és változatosság jellemzi, gyakran egy-egy vers is megjelenik a sorok között, az illusztrációk pedig szenzációsak. Látszik, hogy egy tehetséges grafikus munkáival van dolgunk.

Jómagam még mindig hadilábon állok a történelemmel, de ez a könyv olyan átfogóan, olyan részletességgel taglalja mind a történelmi, mind az irodalmi, festészeti mélységeket, s mindezt olyan kellemes hangnemben teszi (nagy köszönet az írónak), hogy VIII. Henrik véres kalandjait, a miérteket és a hogyanokat nem csak hogy élveztem, de meg is értettem végre.

A könyv illusztráltsága nem csak a magyarázó grafikáknak köszönhetően tette izgalmassá az olvasást, hanem azért is, mert - mint már említettem korábban - a könyv fedőlapján, a kihajtható fülrészen megtalálható a Követek című alkotás, míg a hátlapjához tartozó fülön a Mózes és Áron a fáraó előtt című képpel találkozhatunk. Így gyakorlatilag olvasás közben érhető tetten mindaz, amit az író a szemünk elé tár, nincsen fölösleges visszalapozgatás. (Nagy piros pont a Typotexnek!) Ez szükségszerű is, hiszen onnantól, hogy szemünk felfogja a képen látható elnyújtott koponyát, rémesen izgalmassá válik annak megfelelő szögből történő vizsgálata. Még a barátaimnak is megmutattam, a tanítványoknak is kivetítettem, hadd leljék a felfedezésben akkora örömüket, mint én, miközben ezt az igazán nagyszerű könyvet olvastam.

Kényes olvasó vagyok, ezért egy pici kritikával is illetném a könyvet. A lapok vastagsága megfelelő, viszont a betűmérettel nem tudtam kibékülni. A másfeles sorköz megnyugtatja a szemet, de az apró betűkbe néha belegabalyodik az ember, picit fárasztó a nagy mennyiség egyszerre történő befogadására.

Ezen felül azonban semmilyen negatív véleményt nem tudok felhozni a könyvvel kapcsolatban, csak ajánlani tudom. Nem javaslom, hogy bárki túl gyorsan haladjon vele, mert bőségesen akad emészteni való a sorok között, viszont bátran állíthatom, hogy hiba kihagyni. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy elolvashassuk, s a könnyed megfogalmazásnak köszönhetően ha figyelmesek vagyunk, rengeteg új ismeretre tehetünk szert.