Főkép Robert E. Howard (1906. január 22. – 1936. június 11.) nevét talán nem ismeri mindenki, akinek illene, de Conanról már a többség hallott. Ő az a fazon, akit az a Jason Momoa alakít a hamarosan érkező új moziverzióban, aki a Trónok harcában Khal Drogo. Így már az ifjoncok is képben vannak, ugye? Szóval, Conan, a barbár, Howard legismertebb hőse, akinek történetei a fantasy irányzat alapművei közé tartoznak, s azon belül is a „kard és boszorkányság” irányzatnak. Howard a ponyvairodalom akkora alakja, mint Edgar Rice Burroughs, Tarzan megalkotója – de hatása a fantasy irodalomra, és általában véve a pop-kultúrára akkora, hogy csak Tolkiené múlja fölül.
 
De a mindössze 30 évet élt Howard nem csak a kimmériai barbárról írt novellákat, pl. a puritán Solomon Kane-ről szóló sztorikat pár éve olvashattuk gyűjteményes kötetben, amikor mozifilm is készült róla (igaz, nálunk csak DVD-n jelent meg). Amilyen rövid volt Howard pályája, annyira gazdag a hagyatéka. Noha életében relatíve kevés műve jelent meg, az utókor, ha sok évtizeddel később is, de kegyesebben bánt vele. Magyar nyelvű kiadásának története is kalandos, külön esszét lehetne róla írni. Elég az hozzá, hogy a Delta Vision új, MesterMűvek című sorozatának nyitódarabja ez a kötet, és a tervek szerint még lesz úgy 3-4 további Howardjuk, de még nála régebbi írók műveit is elő kívánják ásni.
 
Ezt az első kötetet három korai Howard karakternek szentelték. Az első Am-ra, illetve az őskor. Rövid, jobbára töredékes sztorik, amikben az író még csak a szárnyait próbálgatta. A könyv javát az atlantiszi barbárból egy nagy, prehisztorikus birodalom királyává vált Kullról szóló történetek adják. Ezek egy része szintén töredék, ami nagyon idegesítő tud lenni. Kull elég sokban hasonlít Conanra, sőt, az egyik novellából (A bárd jogán) később Howard Conan sztorit faragott. Ugyanakkor az első Conan mozifilmhez épp Kull történeteiből merítettek sokat, ami csak egyetlen példa arra, hogy az idők során különféle szerkesztők és írók milyen furcsán, inkorrektül bántak Howard hagyatékával…

Akárhogy is, Conan rajongói értékelni fogják a Kullról szóló novellákat is, hiszen ugyanaz a karakán, kő egyenes barbár mentalitás jellemzi őt is. A legtöbb sztori pedig épp arról szól, hogy Kull milyen nehezen viseli a királyi létet. Birodalmában rengetegen áskálódnak, konspirálnak ellene, ő meg, az örök barbár, jobban szereti a problémákat két jól irányzott baltacsapással vagy kardvágással elintézni – amennyiben egy nem elég. Howard későbbi nagysága már itt is meg-megvillan, ahogy annak is van nyoma, hogy Lovecraft pályatársa és barátja volt, de az is tény, hogy ha csak ezeket írta volna, ma már senki nem emlékezne a nevére…
 
A kötet harmadik főszereplője pedig James Allison, egy halálos betegségben szenvedő nyomorék, aki Texasban él, és visszaemlékezik korábbi életeire. Amikben jellemzően ő is pont ugyanolyan acélizmú barbár volt, mint Kull és Conan. Howard önkezűleg vetett véget életének, és bár nem egyértelmű, hogy miért tette ezt, az Allison novellák depresszív hangulata azért jelzi, hogy emberünk hajlamos volt elmerülni a sötét gondolatokban és érzésekben…
 
A kötetben ezeken kívül szerepel egy két részre bontott esszé a hybóriai korról, ami az írott történelem előtti korszak, és már Howard idején sem felelt meg a tudomány akkori állásának, de ez mellékes, ahhoz képest, hogy jól működő háttérrel szolgált számos írásához. Az esszé amúgy az összes Conan történetet tartalmazó kétkötetes gyűjteményben is olvasható volt. Emellett pedig minden novellát a szerkesztő-fordító Kornya Zsolt (alis Raoul Renier) magyarázó sorai vezetnek be. Szívesen olvasnék tőle egy alapos, átfogó Howard életrajzot és elemzést is.
 
Határozottan tetszik a könyv borítója, meg ez a ponyvás kivitel is illik hozzá. Dicséretes, reménytkeltő és örömteli sorozat ez, de azért vannak kétségeim. Egyrészt, hogy ez a szűkös, apró magyar könyvpiac, a vékonyka rajongói réteg elegendő alapot ad-e hosszú távon egy ilyen sorozatnak. Másrészt meg klassz, fontos és hiánypótló ez a könyv, meg sok más tervük is, de azért a Howard halála óta eltelt röpke 75 évben is születtek a sci-fi/fantasy zsánerben klasszikusok, újító remekművek, kultikus írások, amikből alkalmasint sokkal kevesebbet olvashatunk magyarul, mint Howard életművéből.

Nem hiszem, hogy a magyar SF/F könyvkiadás valaha is behozhatja ezt az irdatlan lemaradást, de azt sem hiszem, hogy a helyzeten igazán segít, ha a réges-régi alapokat meg ősöket vesszük elő, amiknek egy része egyszerűen már mit sem mond a mai olvasónak, miközben a kortársak vagy az egy-két évtizedes, szintén nagy hatású, fontos könyvek zöme nem olvasható magyarul. Viszont a MesterMűvek sorozatban nem csak ősrégi cuccok lesznek, hanem újabbak is, pl. Ursula K. Le Guin-tól. Úgyhogy tiszta erőből reménykedem és szurkolok.
 
Tartalomjegyzék:
Előszó
 
I. Hajnalkor
Lándzsa és agyar
Am-ra regéje (vers)
Am-ra regéje (próza)
Am-ra és Ah-lala
Néhány szó Atlantiszról
 
II. Kull király
Atlantiszi álom
A kígyó jegyében
A skorpió oltára
Az aranykoponya átka
A bárd jogán
Az őrült kobzos dala
Delcardes macskája
A Csend Koponyája
A király és a tölgy
A fekete város
A varázsló és a harcos
Egyetlen gongütés
Kardok az éjszakában
Tuzun Thune tükrei
Lovaglás a napkeltébe
A hybóriai kor (első rész)
A jel
 
III. Allison, az emlékező
Út a Valhallába
A Féreg völgye
Halál az ásatáson
A hybóriai kor (második rész)
Néhány szó a hybóriai kor népeiről
Kimméria
 
Részlet a regényből