FőképRobert E. Howard (1906-1936) életének mindössze 30 éve alatt annyi mindent megírt, hogy idővel a fantasy irodalom egyik legnagyobb hatású írójává vált. Ő alkotta meg Conant, a barbárt, a kard és az izmok erejében bízó, a mágiát gyűlölő klasszikus karaktert, megannyi későbbi fantasy hős nagy elődjét.
Persze, Conan sem minden előkép nélküli figura, Howard megannyi ősi mítoszból (a kelta-germántól a görög-rómain át a keletiekig) merített történeteihez.

Ám Howard nem csak Conan sztorikat írt, és többi írásában is találunk érdekes, emlékezetes alakokat, meg persze sok izgalmat és borzongást.
Példának okáért Bran Mak Morn és Kull király az ősi kelta legendákból születtek, míg a bokszoló Steve Costigan és a közel-keleten kalandozó El Borak az író „kortársai” voltak. De írt western történeteket is, meg középkoriakat, és így tovább.

Solomon Kane pedig egy XVI-XVII. századi angol puritán, egy nagyon is sajátos figura, akihez összesen 16 írása kapcsolódik, köztük versek és töredékek is, melyek mind megtalálhatók e kötetben.
Ezek egy része már megjelent magyarul, más fordításban, ám jó idővel ezelőtt. Mindezek mellett egy Lovecraft által írt megemlékezés illetve egy Rusty Burke-féle rövid életrajz olvasható még a könyvben (mindkettő a szerzőről, nyilván).

Hadd idézzem magát Howard-ot Solomon Kane leírására: „…egy puritán és egy lovag különös keveréke volt, egy kicsit olyan, mint a régi filozófusok, egy kicsit olyan, mint a pogányok, bár ezutóbbi kijelentést hevesen kikérte volna magának. Lovag volt, aki egy fanatikus komor, egyszerű ruháját hordta. A lelkében valamiféle tűz lobogott, ami arra ösztönözte, hogy irtsa a rosszat, védje a gyengéket, bosszulja meg a jók, az igazság és a törvény ellen elkövetett bűntetteket. Nyughatatlan volt, akár a szél, mégis akadt valami, amihez kötötte magát: hű maradt az igazságról és a törvényről kialakított ideáljaihoz.”

Kane tehát úgy hitte magáról, hogy ő az Isten ökle, ki lesújt a rosszakra, legyenek azok európai kalózok, feketeerdei gyilkosok, vagy épp irtózatos rítusokat űző afrikai négerek.

Magas, hallgatag, sötét alak ő, aki mesterien bánik a rapírral és a pisztollyal, szívós teste erejét pedig lelkének fanatikus, megtörhetetlen tartása, belső tüze teszi emberfelettivé. Kalandjai során bejárja a fél világot, s épp úgy tűzzel-vassal irtja az Úr ellenségeit Atlantisz leszármazottainak rejtett városában, mint a tengereket járó kalózhajókon (ahol magával Sir Francis Drake-kel is nézeteltérése támad).

Howard történetei mai szemmel is izgalmasak, még ha pár húzása már butácskának hat is. Általában véve viszont az erőteljes hangulat és az ügyesen felépített feszültség uralja írásait, és egészen bizonyos, hogy sokat tanult Lovecrafttól és G. K. Chestertontól.

A sztorik közül igazán a hosszabb lélegzetvételűek a jók, mert ezekben olyan élvezettel és megragadóan mesél, ahogy mondjuk Verne tette. És ezért is sajnálom nagyon, hogy az „Asshur gyermekei” csupán töredékként maradt fenn, mert az egyik leginkább érdekfeszítő volna mind közül.

A könyvben olvasható három költemény viszont bűn rossz, és ezt az egyébként OK munkát végzett Szántai Zsoltnak rovom fel.
Olvastam ugyanis az eredeti angol verziókat, amik talán nem ostromolják a költészet csúcsait, de azért messze többek, mint a magyar verziók. Nem tudom, időhiány áll-e a dolog mögött, de nagy kár értük.

Íme egy rövidke példa:

„All fled, all done
So lift me on the pyre.
The feast is over
And the lamps expire.”

„Minden eltűnt, minden bevégeztetett
Emeljetek hát máglyára
Az ünnep véget ért
S eloltják a lámpákat.”

Továbbá hiányolom a történetek eredeti címeinek feltüntetését is (ahogy a Robert W. Chambers A Sárga Király című könyvnél is).

Azt gondolom, aki szereti a Conan történeteket, és nem bánja, ha a hasonlóan izgalmas kalandokat más környezetbe helyezve kell olvasnia, nem fog csalódni Solomon Kane-ben. Szintén tudom ajánlani e gyűjteményt azoknak, akiknek bejött az Álmosvölgy legendája című film (ami egy 1819-es Washinton Irving novellából készült, mely tehát simán hathatott Howardra), meg úgy általában a puritánokkal, boszorkányégetésekkel fémjelzett korszak hangulata.

Solomon Kane később (először 1973-ban) megjelent pár Marvel képregényben is, volt egy minisorozata a ’80-as években, de nem lett igazán sikeres karakter.
Viszont ez évre ígérik egy róla szóló filmtrilógia első részét. Bár sok mindent még nem tudni róla, a szereposztás nem tűnik rossznak, szóval reménykedjünk, hogy méltó lesz az eredeti verziókhoz, amik a fantasy/kaland irodalom kissé elfeledett gyöngyszemei.

A kötetben szereplő írások:
Im Memoriam: Robert Ervin Howard
Koponyák a csillagokban
A végzet jobb keze
Vörös árnyak
Csontzene
Az ördög kastélya (töredék)
A Halál fekete lovasai (töredék)
Koponyák holdja
Fekete szatén
A bosszú kék lángja
Holtak dombjai
Basti sólyma (töredék)
Sir Richard Grenville visszatérése
Szárnyak az éjben
Léptek a sírboltban
Asshur gyermekei (töredék)
Solomon Kane hazatérése
Robert E. Howard rövid életrajza