Főkép A VIII. Henrik udvarában magas világi méltóságot betöltő Thomas More 1516-ban kiadott bölcseleti írása, az Utópia kettős jelentőséggel bír: egyrészt az eszmetörténetben – a politika- és erkölcsfilozófiában – számít kikerülhetetlennek, másrészt a populáris irodalom egy egész ágának meghatározó alapművét tisztelhetjük benne.
 
A tökéletes állam ideája már a klasszikus filozófusokat is foglalkoztatta, és ezt legékesebben Platón példája bizonyítja, aki két dialógusában (az Állam és a Törvények) fejti ki a témához fűződő bölcseleti elveit. A középkori lét- és vallásfelfogást felváltó humanizmus, különösen pedig a reformáció azonban gyakorlatiasabb és életközelibb dilemmák elé állította a gondolkodókat, akiknek többek között az egyre nagyobb politikai erőt képviselő polgárság, az abszolutista uralkodás, az állandó vallási viszálykodás és háborúk, valamint a magántulajdon szentségének megsértése miatti aránytalan büntetések erkölcsi és teológiai problémáival kellett megküzdeniük.
 
Morus válasza e kérdésekre éppen ama kommunisztikus, magántulajdont nem ismerő, következésképp gazdagként és szabadként felfogott, teljes egyenlőségen alapuló társadalomeszménye, melyet az Utópiában részletez – igaz látszólag kellő távolságtartással, egy megkérdőjelezhető hitelességű elbeszélő előadásában megörökítve. Ugyan ez az államberendezkedés még részben levezethető az Újszövetség-beli krisztusi tanításokból, hatása sokkal messzebb mutató, hiszen az utópista szocialisták révén megjelent Marx, majd később az eszméket ténylegesen a valóságba átültetni igyekvő Lenin filozófiájában is.
 
A műveltségen, az epikureus mértékletességen, az egymás iránti tiszteleten, és más, hasonlóan dicséretes magatartásformákon alapuló egyenlőség azonban, úgy tűnik, teljességgel idegen az emberi természettől, így belátható időn belül nem is megvalósítható, ezért sokkalta fontosabb számunkra az Utópia irodalmi öröksége. Morus művét mintául véve, és egyúttal visszájára fordítva ugyanis a tudományos fantasztikum egyik fontos műfaja, a többnyire cseppet sem vonzó társadalmi víziókat, lehangolóan negatív jövőképeket elénk táró antiutópia (avagy disztópia, esetleg kakotópia) nevű irodalmi képződmény alakult ki.
 
Huxley Szép új világa, Orwell 1984-e, Szentmihályi Szabó A tökéletes változata, de akár az olyan filmek is, mint a Brazil vagy a Mátrix, mind magukon viselik a Morus művéből eredeztethető eszmerendszer hatásának nyomát. Az eredeti szöveg ismerete nélkül ellenben nehezen lenne teljességében felfogható e jelentős irodalmi vonulat bármely kiemelt eleme. Már csak ezért is érdemes megismerkedni magával az Utópiával, melynek mostani kiadása a fordító, az 1973-ban elhunyt Kardos Tibor értékes és informatív (noha magától értetődően nem az irodalomtudomány legfrissebb eredményeit tükröző, ámde nem is túlhaladott) utószavával és bőséges jegyzeteivel kiegészítve került a könyvesboltok polcaira.