Főkép

Néha azt hiszem, hogy egész egyszerűen türelmetlen vagyok ahhoz, hogy le Carré-t olvassak. Most is elég hosszú időmbe telt, mire rájöttem, hogy itt bizony még jó sokáig nem fog történni semmi. A könyv elején megismerünk mindenkit és az összes olyan eseményt, ami ahhoz kell, hogy a későbbieket egyáltalán fel tudjuk fogni. Nem is csak az elején.
 
Kémregény, úgyhogy minden apró mozzanatnak jelentősége van, ezért nem érdemes kihagyni a bemutatkozásokat, amik néhol Rejtő-szerűen humorosak. Sok a szereplő, úgyhogy ezekből nem kevés van. Mindenki egy rá jellemző eseménnyel lép be a történetbe. Ilyenkor szoktam írni, hogy a főkém szép lassan megoldja a rejtélyt és izgalmas módon haladunk a végkifejlet felé. Most nem tudok ilyet tenni. Egyrészt mert nemhogy nincs főkém, hanem egyenesen egy kém szupergrup tevékenykedik, közülük meg igazán sértés lenne bárkit is kiemelni. Másrészt meg, mert nincs veszélyben a világ a szokottnál jobban. Akkor mégis miért gyűlhet össze egy ilyen társaság?
 
Mert baromi mód átverték őket, hát ezért. Alaposan megritkultak a soraik és főnökéknek is csillantani kellene valami eredményt. Ilyen helyzetben először örülnek, hogy van még állásuk, és pár ember, akiben megbízhatnak. De legalább forralhatják a nemes bosszút. Persze erről szó sincs, természetesen a haza és a polgárok védelme a hivatás, amire hőseink felesküdtek. Csak egy hétköznapi ember forralna bosszút. Ők csak nyomoznak, hiszen ez a dolguk. Nagyjából az a lényeg, hogy keresztbe tegyenek Karlának (ő az, aki az ellenoldalon mozgatja a szálakat). Legjobban a pénzénél lehet bármelyik kémet megfogni, hát ők is ezt szeretnék. És szeretnék. És szeretnék. És nyomoznak és nyomoznak. Rá kell jönnünk, hogy az ilyen „háttérmunka” nem kifejezetten akciódús, a szó verekedős értelmében, mint ahogy a könyv sem az. Megtörténnek tehát az előkészületek, kezdődhet a móka.

A kalandokat kedvelők kezdhetik a könyvet a második résztől és utána olvashatják az elsőt, ugyanis míg az első rész inkább az előkészítésé, addig a másodikban már történik is valami. Persze az első részben is „történnek dolgok”, de mégis a másodikban már nem csak a szereplőkkel és a kutyájukkal, meg a hivatalban, meg ilyesmi.

Aki még nem olvasott semmit a szerzőtől, kezdje nyugodtan ezzel a könyvvel. Nyilván az előzménykönyv, a Suszter, szabó, baka, kém sem árthat, hiszen abban történik meg a nagy átverés és majdnem trónfosztás. Itt meg a visszavágónak lehetünk tanúi. Látszik a könyvön, hogy az író mennyire szeretheti a szereplőit, ha egyszer nem hagyja kiköszörületlenül (és most olvassuk hangosan) a becsületükön esett csorbát. Látszik rajta, hogy ő legszívesebben nem is ezzel az írás izével foglalkozna, hanem menne szépen kocsmázni és nőzni velük. Meg megmenteni a világot. Messze innen Ázsiában. Aztán lehet, hogy mégis az éppen megállapodni készülő öreg rókákkal ért egyet? Nem lehet tudni, gyanúsan mindkettő. Az otthon melege ugye.

Ilyenkor szoktam azt írni, hogy van itt minden, akció, meg felfordulás és események, de ezt most elhagyom. Van itt egy jó könyv, amit érdemes elolvasni. Türelmesen, vagy a kihívásokat kedvelőknek a végéről.
 
Részlet a regényből