Főkép Bizonyára sokan tudják Thomas Hardyról, hogy jóval a halála előtt befejezte regényírói pályafutását, s az 1895-ben megjelent Lidércfény után már csak verseket publikált. Ennek az volt az oka, hogy a kortárs kritikusok és olvasók túlságosan szókimondónak és keserűnek találták a szerző késői regényeit, az Egy tiszta nőt és a Lidércfényt, s a kritikák hatására Hardy inkább úgy döntött, hogy a továbbiakban nem jelentet meg regényeket. A zöldellő fa alatt című regény azonban a szerző pályájának elején, 1872-ben jelent meg, és szinte még teljesen mentes a Hardy későbbi műveire jellemző pesszimizmustól és kiábrándult hangnemtől. A Zöldellő fa alatt bájos, egyszerű, helyenként enyhén ironikus szerelmi történet, amelyben a szerző szinte végig idillikus képet fest egy kis angol falu lakóinak életéről.
 
A történet a csinos és kacér leányzó, Fancy Day körül bonyolódik. Fancy nemrég tért vissza a tanítóképzőből a szülőfalujába, hogy elfoglalja a tanítói állást az iskolában. A lány szépségének híre igen gyorsan elterjed a környéken, s Fancynek hamarosan több kérője is akad. Dick Dewy, a helyi fuvaros jókötésű, nyíltszívű, szenvedélyes fia tűnik a legalkalmasabb férjjelöltnek, ám Fancy nem éppen állhatatos teremtés, ezért félő, hogy pillanatnyi szeszélyében egyszer csak másvalakit választ férjnek. Annál is inkább, mivel Dicknél tekintélyesebb és gazdagabb kérők is akadnak a faluban, márpedig Fancy nem az a nő, aki a szerelem kedvéért nagyvonalúan lemond a csinos ruhákról és egyéb világi hívságokról.
 
Bár az a kérdés valóban okot ad némi találgatásra, hogy vajon ki nyeri el Fancy kezét, a regény könnyed, mesélős hangvételéből nyilvánvaló: a megfelelő férfi lesz a lány választottja. A későbbi Hardy-regényekkel ellentétben itt szó sincs elhibázott döntésekről vagy rosszul megválasztott házastársakról, akik aztán egy életre tönkreteszik az embert. Fancy számára általában az jelenti a legnagyobb nehézséget, hogy eldöntse, melyik ruháját viselje valamelyik fontos falusi eseményen, s a férj kiválasztását korántsem előzi meg annyi vívódás, mint a megfelelő ruha kiválasztását – mégsem kétséges, hogy Fancy jól fog választani.
 
A hősnő tehát egy felszínes fruska, míg a hős, Dick, egy becsületes, naiv mamlasz, aki szinte mindent eltűr imádott Fancyjétől. Mindketten komédiába illő karakterek. S nincs ez másként a többi szereplővel sem: Fancy ingerlékeny mostohaanyja, a falu mindenki által kedvelt bolondja, vagy éppen Dick mosolytalan, ám valójában humorkedvelő és jóindulatú édesanyja mind egy-egy jellemvonással megrajzolt, vígjátéki figurák, akiket nem kell túl komolyan venni, s akikért nem kell túlságosan aggódni, mert úgyis jó irányba fog haladni az életük.
 
A Zöldellő fa alatt egyáltalán nem rossz regény. Ám én mégis úgy érzem, Thomas Hardy a már említett késői regényeivel alkotott igazán maradandót, s azokban találta meg az igazi hangját. Az idill, a viccelődés, a megértő, szelíd irónia mintha nem illene annyira hozzá, nem lenne olyan természetes számára, mint a reménytelen, kiúttalan, tragikus emberi sorsok ábrázolása. Így ez a regény inkább a könnyű, egyestényi romantikát, nem pedig a realista valóságábrázolást kedvelő olvasóknak ajánlott.