Robert Merle: Szenvedélyes szeretet
Írta: Galgóczi Móni | 2011. 03. 31.
Merle nagyszabású regényfolyama immáron ötödik kötetéhez érkezett. Az előző rész (Íme, a király!) végén III. Henrik parancsára meggyilkolják Guise Henriket. A király szívéről óriási kő esik le, amikor értesül ellenfele halálhíréről. Ennek örömére rögtön ki is végeztet párat a Szent Liga vezetői közül. Erre a katolikusok a király ellen fordulnak, akinek ezért hirtelenjében szövetségesre van szüksége. Ki más jöhetne szóba, mint a „lázadó” Navarrai Henrik. Ezt a fontos szövetséget kell előkészítenie kedvenc kalandorunknak, Pierre de Siorac-nak, akinek igazából nincs nehéz dolga, hiszen a két Henrik eddig is kapcsolatban állt egymással, csak erről nem mindenki tudott.
Amikor végre létrejön a „csúcstalálkozó”, megjelenik Mayenne (a Liga hadvezére), és seregei élén Tours városának falai ellen vonul. Kísérlete kudarcba fullad, ezért elmenekül, a tárgyalások pedig folytatódnak. Mivel már nincs szükség titkosügynöki tevékenységére, Pierre is fegyverrel kívánja szolgálni királya érdekeit. Így kerül a Navarraihoz, hogy haditudományokat tanuljon tőle. Amikor III. Henriket megöli egy szerzetes, kihal a Valois-ház. Hamarjában két királya is lesz az országnak, de a Liga embere, egy bíboros hamarosan végelgyengülés „áldozata” lesz – így marad Navarrai IV. Henrik.
Miközben zajlanak a világpolitikai események, Pierre családi birtokán sincs minden rendben. A fiatalember levélben értesül arról, hogy különös körülmények között meghalt Larissa (a felesége ikertestvére), nem sokkal később pedig Giacomi is életét veszti egy kocsmai verekedésben. Pierre fájdalmában még inkább az ország ügyeinek intézésébe menekül. Az ország forrong, továbbra is erősen megosztott. Párizst a Ligához húzó Tizenhatok irányítják, és terrorjuknak számos royalista esik áldozatul. Az uralkodót katolikus hívei saját hitükre szeretnék téríteni, a hugenották pedig azt kívánják tőle, hogy maradjon meg a régin. Miközben igyekszik a legjobb döntést hozni, elkezdi visszahódítani országát a Ligától, közben megveri az ismét felbukkanó Mayenne hadait. Pierre megsebesül a harcokban, ezért hazatér birtokára – ahol ismét nem várja nyugalom. Felesége egyre furcsábban viselkedik. Vajon tényleg Larissa halt meg? Vagy esetleg az imádott Angelina? Hősünk ismét elmenekül otthonról, bár most csak édesapjához megy haza Mespechbe, ahol aztán együtt lábadozhatnak.
Miután Pierre felépül, a király ismét igényt tart álruhás szolgálataira: be kell jutnia az ostromgyűrűbe vont Párizsba, és egyrészt el kell látnia élelemmel a lotharingiai hercegnőket, másrészt be kell számolnia a benti eseményekről. Egyik feladat sem könnyű, de ez nem okoz problémát egy ilyen talpraesett fiatalembernek, akit tetteiért a király márkivá nevez ki. Új rangjának birtokosaként első feladata, hogy beszervezze a Ligához tartozó Meaux város vezetőjét, hogy adja át a királynak a várost. Ja, és közben a király ismét áttér a katolikus hitre („Párizs megér egy misét!”). A népnek pedig egyre inkább elege van az állandó hadakozásból és az idegen katonák jelenlétéből. Azt mindenki tudja a történelemből, hogy mi lesz Párizs ostromának sorsa, azt azonban nem, hogy a „nagy mesemondó” hogyan szőtte össze a valóság és a fantázia képzeletbeli fonalait. Tessék elolvasni!
Amikor végre létrejön a „csúcstalálkozó”, megjelenik Mayenne (a Liga hadvezére), és seregei élén Tours városának falai ellen vonul. Kísérlete kudarcba fullad, ezért elmenekül, a tárgyalások pedig folytatódnak. Mivel már nincs szükség titkosügynöki tevékenységére, Pierre is fegyverrel kívánja szolgálni királya érdekeit. Így kerül a Navarraihoz, hogy haditudományokat tanuljon tőle. Amikor III. Henriket megöli egy szerzetes, kihal a Valois-ház. Hamarjában két királya is lesz az országnak, de a Liga embere, egy bíboros hamarosan végelgyengülés „áldozata” lesz – így marad Navarrai IV. Henrik.
Miközben zajlanak a világpolitikai események, Pierre családi birtokán sincs minden rendben. A fiatalember levélben értesül arról, hogy különös körülmények között meghalt Larissa (a felesége ikertestvére), nem sokkal később pedig Giacomi is életét veszti egy kocsmai verekedésben. Pierre fájdalmában még inkább az ország ügyeinek intézésébe menekül. Az ország forrong, továbbra is erősen megosztott. Párizst a Ligához húzó Tizenhatok irányítják, és terrorjuknak számos royalista esik áldozatul. Az uralkodót katolikus hívei saját hitükre szeretnék téríteni, a hugenották pedig azt kívánják tőle, hogy maradjon meg a régin. Miközben igyekszik a legjobb döntést hozni, elkezdi visszahódítani országát a Ligától, közben megveri az ismét felbukkanó Mayenne hadait. Pierre megsebesül a harcokban, ezért hazatér birtokára – ahol ismét nem várja nyugalom. Felesége egyre furcsábban viselkedik. Vajon tényleg Larissa halt meg? Vagy esetleg az imádott Angelina? Hősünk ismét elmenekül otthonról, bár most csak édesapjához megy haza Mespechbe, ahol aztán együtt lábadozhatnak.
Miután Pierre felépül, a király ismét igényt tart álruhás szolgálataira: be kell jutnia az ostromgyűrűbe vont Párizsba, és egyrészt el kell látnia élelemmel a lotharingiai hercegnőket, másrészt be kell számolnia a benti eseményekről. Egyik feladat sem könnyű, de ez nem okoz problémát egy ilyen talpraesett fiatalembernek, akit tetteiért a király márkivá nevez ki. Új rangjának birtokosaként első feladata, hogy beszervezze a Ligához tartozó Meaux város vezetőjét, hogy adja át a királynak a várost. Ja, és közben a király ismét áttér a katolikus hitre („Párizs megér egy misét!”). A népnek pedig egyre inkább elege van az állandó hadakozásból és az idegen katonák jelenlétéből. Azt mindenki tudja a történelemből, hogy mi lesz Párizs ostromának sorsa, azt azonban nem, hogy a „nagy mesemondó” hogyan szőtte össze a valóság és a fantázia képzeletbeli fonalait. Tessék elolvasni!