Főkép


 
Utoljára az Agatha Christie könyvek kapcsán láttam olyat, hogy az életművet egyszerre két kiadó is gondozta, és párhuzamosan adták ki a regényeket. Most valami hasonló zajlik, csak kisebb léptékben, hiszen a Sztrugackij testvérek azért jóval kevesebbet írtak, mint a krimi királynője, és népszerűségük (s ezzel egyenes arányban az eladott példányszámok) is kisebb.

Elvégre a Bogár a hangyabolyban után megjelent a Nehéz istennek lenni, most meg ugye a Menekülési kísérlet. Nem tudom, mi lesz a következő lépés, de remélem A hétfő szombaton kezdődik című könyv. Tulajdonképpen mindegy, csak legalább jelenjenek meg a legjobb regényeik.
 
A mostani írások (két kisregény: a Távoli szivárvány és a Menekülési kísérlet) gyakorlatilag a jövő társadalmába visznek el bennünket, ahol már egy új emberfajta él és alkot.
Nem mutánsok vagy technikával felturbózott emberek szerepelnek a történetekben, hanem az egyéni érdeket a közösség érdekével összhangban kezelő, munkájukat örömmel végző (mindenki csak olyan munkát csinál, amit szeret), a tudományra és a művészetekre egyaránt nyitott egyedek.
 
Tiszta utópia, amelyben az emberiség már a végtelen űrt járja, és szemlátomást sikerült legyőzni a betegségeket és az éhínséget, valamint az emberi gyarlóság (irigység, lustaság, stb.) is nagymértékben visszaszorult.
 
De ennek a szép új világnak is megvannak a maga problémái. Egyrészt ott a fenyegető veszély, miszerint a tudósok valami olyat fedeznek fel, ami kimondottan ártalmas bolygónk egészére, vagy ami legalább ilyen végzetes, ha olyasmivel kísérleteznek, amibe mindenki elpusztul.
Ez a lehetőség, illetve feltételezés egyébként nagyjából egyidős a tudományos kísérletekkel, hiszen amikor az atombombával folytak a kísérletek, egy csoport komolyan féltette a légkörben lévő oxigént, vagy frissebb példával élve, sokat hazárdjátéknak tartják az antianyaggal való kísérletezést.
 
Aztán ott van a testvérpár által több ízben is feldolgozott téma, a földi és az idegen kultúra találkozásából eredő morális és egyéb kérdések. Nálunk jóval fejletlenebb társadalommal érdemes egyáltalán felvenni a kapcsolatot? Mikor vállaljuk fel a téves értelmezésből származó veszélyt, ha védelemre, segítségre szoruló értelmes lényeket látunk ismerkedéskor? Egyáltalán, mennyire bölcs dolog a történelem, illetve a fejlődés menetébe, rendjébe beavatkozni?
 
Persze Sztrugackijék mindezt nem szájbarágós módon, tanmeseként tálalják, hanem a rájuk jellemző módon, emberközpontú felfogásban, az adott témában lévő lehetőségekre fogékonyan.
A Menekülési kísérlet az átlagosnál nagyobb elmélyülést igénylő sci-fi, amelyből nem hiányzik a cselekmény, de legalább ilyen fontosak, ha nem fontosabbak azok a morális kérdések, amelyeket így vagy úgy, de muszáj megválaszolnia az olvasónak.
 
Levezetésként pedig egy rövid visszaemlékezés révén megismerhetjük az írások születésének körülményeit.
 
Részlet a könyvből