Irvine Welsh: Trainspotting
Írta: Galgóczi Móni | 2010. 08. 22.
LESZOKÁS
A narkós srácok, Jean-Claude Van Damme és a Tisztelendő Anya
63-as számú narkós töprengés
Az Edinburgh-i Fesztivál első napja
Gyorsulás
Nyilvános gyerekkor
Győzelem újév napján
Magától értetődik
64-es számú narkós töprengés
A férje
Gyorsított sorozás
VISSZAESÉS
Skóciában lelki gyógyszer a drog
A korsó
Csalódás
Faszbajok
Hagyományos vasárnapi reggeli
65-ös számú narkós töprengés
Bánat és gyász Port Sunshine-ban
ÚJABB LESZOKÁS
Interciki
Na Na és egyéb nácik
Az első numera hosszú kihagyás után
Séta a réten
SZÍVÁS
Bírósági tragédia
66-os számú narkós töprengés
Kicsinált kutya
A belső én nyomában
Házi őrizet
Baszunk a szertartásra
67-es számú narkós töprengés
SZÁMŰZETÉS
Londoni szívás
Rossz vér
Egy fény, ami soha ki nem alszik
Szabadon
A ravaszdi Mr. Muffom
OTTHON
Potyapénz profiknak
Ajándék
Emlékezés Mattyre
1-es számú tiszta töprengés
Vacsora
Vonatles a leith-i Főpályaudvaron
Lábatlankodás
Tél West Grantonban
A skót katona
KILÉPŐ
Állomásról állomásra
A fenti tartalomjegyzék nem más, mint a skót származású szerző, Irvine Welsh 1993-ban megjelent, azóta kultuszkönyvvé vált regényének váza, melyből a ’90-es évek kultuszfilmje készült. Ahogy a címekből is kiderül, a könyv sokkal inkább tűnik már-már különálló novellák sorozatának, mintsem egy összefüggő cselekmény egyes fejezeteinek. Pedig a lazaság csak látszólagos, inkább remekül megválasztott írói eszköz, melynek segítségével a szerző egyszerre reális és szürreális, ironikus és parodisztikus, közben pedig erőteljesen vulgáris módon mutatja be főszereplőit, elembertelenedett korunk „termékeit”, akik sehogy sem tudnak beilleszkedni az őket körülvevő társadalomba.
Szereplőinek beteges, torz világát nagyban befolyásolják a kábítószer és az alkohol által okozott testi-lelki sérüléseik, erkölcsi értékeik elferdülése és kilátástalan élet-érzésük. Rajtuk keresztül Welsh a drogfüggőség, az alkoholizmus és az AIDS problémájára világít rá úgy, hogy közben nem foglal állást és nem nyilvánít véleményt. Ahogy haladnak előre az események, mi, olvasók is egyre mélyebbre merülhetünk a drogmámorban, persze anélkül, hogy ténylegesen a kábítószerhez kéne nyúlnunk; a szerző által elénk tárt képek ugyanis elég érzékletesek, olykor gyomorkavaróan naturálisak ahhoz, hogy értelmes ember ezek után ne is vágyódjon a kábulat eme fajtájára.
Aztán van egy pont a könyvben, amikor a fő-főszereplő maga is rádöbben arra, hogy a problémákra nem a drog a megoldás. Megpróbál leszokni, de az életforma megváltoztatása sajnos nem olyan egyszerű. Vajon sikerül szakítania hazug, tolvaj, beteges múltjával; képes elfogadni és betartani a társadalmi normákat, amik a változtatáshoz szükségesek? Igen hatásos, erőteljes könyv, aminek olvasása közben nem igazán lehet másra figyelni, a szerző által elénk tartott torz tükör pedig remek alkalmat nyújt arra, hogy mindenki alaposan elgondolkodjon.
Fontosnak tartom felhívni a figyelmét azoknak (remélem sokan vannak), akik már olvasták a könyvet (hiszen évekkel korábban más kiadó gondozásában már megjelent), hogy az egyszerre durva, valamilyen szinten mégis megható könyv ezúttal újraszerkesztett, az eredeti fordítás egyenetlenségeit kisimító, gördülékenyebb szöveggel jelent meg.
Részlet a regényből
Kapcsolódó írás: