Alice Munro: Asszonyok, lányok élete

Alice Munrot világszerte elsősorban novellistaként ismerik, a Booker-díjas írónő máig egyetlen regénye a hetvenes években jelent meg angolul, hazánkban pedig 2009-ben adta ki a Park Kiadó, Asszonyok, lányok élete címen. Az írónő félig-meddig hű maradt a novellákhoz: a könyv értelmezhető novellafüzérként is, a nyolc fejezet – nyolc kerek kis történet – markánsan elkülönül egymástól, nyolc különálló történetben írja le Munro Del Jordan gyerekkorának és felnőtté válásának történetét.

A könyv bevallottan önéletrajzi ihletésű (bár a teljes megfeleltetést Munro visszautasította), Del Jordan az írónő alteregója, a könyvbeli kisváros, Jubilee a nem kevésbé poros szülőváros, Wigham megfelelője. A negyvenes években játszódó történet a lány öt-hat éves korától egészen az érettségiig követi nyomon Del testi és szellemi érését, rácsodálkozását a világra, családja és városa megtagadását, első szerelmi kalandjait, útkereséseit, és az első pofonokat.

Del a város és a bozótvidék közt félúton ragadt családból származik. Apja ezüstróka-tenyészetből él, a tanyáján lakik, anyja, aki a kisvárosi normákkal folyamatosan dacol, gyerekei iskoláskorában beköltözik velük a városba. Már egészen fiatalon ellentétek vonzásába kerül: egyszerre maradna a tanyán apjával és kissé bolond szomszédjával, és ízlelné meg a városi életet felvilágosult anyja oldalán; ugyanakkor egyszerre ragaszkodik idős, a múltban ragadt nagynénjei és nagybátyja poros, hagyománytisztelő, csipkékkel és dohos bársonnyal körülvett világához, és hagyná magát enciklopédiaárus anyja által a tanulás és az emancipáció felé terelgetni. Ezek az ellentétek a későbbiekben is jellemzik Del életét, elvágyódik a kisvárosból, miközben mélyen kötődik annak lakóihoz, gyermekként vonzza és taszítja is a halál, a szörnyűségek, épp úgy, ahogy kamaszként a szexualitás és a szerelem. Munro a tőle megszokott nyíltsággal és őszinteséggel, kendőzetlenül ír életről, halálról, szexről, a test működéséről, a hétköznapok nyűgeiről és cseppet sem hétköznapi őrületekről.

Jubilee a maga furcsa lakóival a világ bármely táján lehetne, tipikus zárt kisváros, ahol azt gondolnánk, soha semmi nem történik, és mégis: lakói a lehető legsokszínűbbek. Vannak köztük szelíd bolondok és igazi őrültek is, mint ahogy perverzek, bukott nők, öngyilkos lányokat gyászoló anyák és operettmániás tanárnők is.

A férfiak jóval kevesebb szerepet kapnak, nem hiába Asszonyok, lányok élete a könyv címe, Munro itt is elsősorban a női szereplehetőségeket tárja elénk, amelyek egy negyvenes évekbeli poros kisvárosban is épp elég sokrétűek voltak. Delt egész kamaszkorában nők veszik körül, és mindegyik így vagy úgy, de a saját útjára terelgetné, közülük a legmarkánsabban az erős egyéniségű anya, természetszerű hát, hogy ő váltja ki a legnagyobb ellenállást lányából. Mégis, a később írónővé érő Munro műveiből épp az itt szinte démonizált anya hatását olvashatjuk ki.

Azt írtam, a férfiak kevés szerephez jutnak, ám az meghatározó. Hatalmas közhely, hogy minden nő életében meghatározó az apafigura, az első férfiminta, akit látunk; Del életében ez nem az apa, hanem a nagybátyja, Craig bácsi, aki afféle városi elöljáróként a kisváros minden ügyébe beleszól, mindenki ismeri és tiszteli, hozzá járulnak házassági engedélyért; nővérei – a két poros nagynéni – körülugrálják, istenítik, a házban még pisszenni sem lehet, miközben a város krónikáját jegyzi le. Azt a többszáz oldalas krónikát, mely Jubilee minden apróbb-nagyobb ügyét, minden lakóját, minden születését, házasságát, halálozását tartalmazza, és amit a nagybácsi halála után a nővérek Delre bíznak. Arra a Delre, aki akkor épp mindent tagad, ami őt a múlthoz, a családjához, a városához kötné, és félig tudatosan egy pince mélyére száműzi a kéziratot, hogy az enyészeté legyen. Ez a gesztus válik később a könyv egyik legerősebb szimbólumává, amikor a már felnőtt, írással próbálkozó Del beismeri, hogy mániákusan listáz mindent, ami a múltjával, a kisvárossal, a családjával kapcsolatos. Banális is lehetne a gyerekkori lázadás és a felnőttkori visszatérés szembeállítása, de Munro szikár, cseppet sem hatásvadász leírásában egyszerűen szívenütő.

A nagybácsi mellett a kötet jelentős férfialakjai a kamaszodó Del nővé érését végigkísérő szerelmek és kalandok szereplői. Három nagyon különböző férfi, három nagyon különböző kapcsolat kíséri ezt az időszakot, és így vagy úgy, de mindhárom hozzájárul ahhoz, hogy Del felnőttkorára kiábránduljon a szerelemből és a férfiakból. Talán itt érhető tetten Munro szolid feminizmusa, ahogy a kislányt – később kamaszt – hol testileg, hol lekileg terrorizáló férfiakról ír. A fiatal lány útkeresésének azonban elkerülhetetlen állomásai, mind a kissé perverz családi barát, mind az intellektuális jó barát, aki nem tud egyszerre nőként és szellemi partnerként tekinteni a lányra, mind a kisvárosi feleséglétet kínáló első szerelem.

Del nem csak a női szereplehetőségekkel és a férfiakkal ismerkedik behatóan kamaszkorában, hiszen komoly szerepet kap a könyvben a hit kérdése és a tudomány is. A lány, aki egy minden vallást kereken megtagadó anyával nőtt föl, egyszer csak elkezdi keresni azt a valamit, amit a hit jelenthet. Végigjárja a városka gyülekezeteit, templomait, ismereteket gyűjt és gyúr át magában, hogy aztán már saját elhatározásból – nem szülői kényszernek engedve – utasíthassa el a hitet, amikor rá akarják erőszakolni. Ez a szál is egy újabb adalék Munro zsenialitásához: a lány mindenekelőtt megismerni akar mindent, hogy aztán önállóan dönthessen, és lázad minden ellen, amit mások rá akarnak kényszeríteni. Mindezt a negyvenes években, amikor egy lány még inkább csak azt tette, amit a szülei vagy a férje diktált neki. Del Jordan azonban nem ilyen, ő tanul, tapasztal, értékel, és aztán hozza meg saját döntéseit. És itt ütközik ki leginkább a feminista anya hatása, akit bár egész gyerekkorában igyekezett megtagadni, mégis épp olyan fiatal felnőtté vált, amilyennek anyja szánta.

Nagyon összetett, nagyon sokrétű könyv az Asszonyok, lányok élete, hiszen Munro szinte minden női - gyereklányi, kamaszkori, asszonyi - tapasztalatot beleírt, mégsem „csak” egy női regény. Ami még érdekesebbé teszi, az a kisváros életének szeretetteli, ám mélyen kritikus leírása; Del Jordan végül csak megírta azt a városregényt, amihez olyan lelkesen gyűjtötte az adatokat. Az Asszonyok, lányok élete cím mellé tehát bátran oda lehetne biggyeszteni alcímként: Egy kisváros regénye.